Tudjátok, én nagyon-nagyon örülök, hogy részt vehettünk ezen a turnén, mert nagyon sok dolgot tanultam a szelektív hulladékgyűjtés szabályairól. Mivel a gyűjtés gyakorlata új keletű Magyarországon, azt hiszem, nem vagyok ezzel a problémámmal egyedül. Ezért is örülünk annak, hogy eme kis turnéval fel tudjuk kelteni az emberek, a gyerekek érdeklődését a témával kapcsolatban. A turnét az Öko-Pannon Kht. és a Környezetvédelmi Minisztérium támogatta. Olyan városokba próbáltunk eljutni, ahol már lehetőség van a szelektív hulladékgyűjtésre, csak a hogyanját és a mikéntjét kell megmutatni az embereknek. Erre adott lehetőséget ez a turné, mellyel a kis- és középiskolásokat szerettük volna megcélozni. A kisebbek játéknak is felfoghatják a szelektálást, a nagyobbak pedig tudatosan tehetnek valamit a környezetükért.

Az első állomás GYŐR volt, aminek együtt örültünk Barkával. Ő az a lányka, aki a Venus rajongói honlapot készíti nagyon-nagyon lelkesen.

www.venusfanclub.lapok.hu

Viszonylag korán indultunk el Budapestről, mivel du. 2-kor már riportok hada várt bennünket Győrben. Megérkezve szomorúan tapasztaltuk, hogy egy hatalmas vihar és esőzés miatt az egész program fedett helyre kényszerült költözni. Ennek az volt az egyik legnagyobb hátránya, hogy kevesen láthatták, hogy itt valami készülődik. A Pattantyús suli aulájában vártuk hát az érdeklődőket Ritcsivel, akikkel játszottunk a kihelyezett „oktatóeszközökön”, nameg segítettünk kitölteni azt a tesztet a szelektív gyűjtésről, amivel a koncertek után sok értékes nyereményt lehetett begyűjteni. Aztán Ritával riportot adtunk a helyi televíziónak.

A művház koncertterméből egyre hangosabb zajok szűrődtek ki: a Zanzi fiúk már a beálláshoz készülődtek. /Beállás: a gitárerősítők, és a dob mikrofonozása, majd megszólaltatása, a helyes arányok beállításával, és ami nekünk zenészeknek a legfontosabb: a monitorok megszólaltatása, beállítása, hogy ki is tudjunk venni valamit abból az – a hangszerek akusztikus megszólalásának különböző hangerőssége miatti – aránytalan hang kavalkádból, amit a színpadon lehet ilyenkor érzékelni. Monitorok nélkül csak össze-vissza tudnánk csapkodni a színpadon/. Ezalatt én körbevezettem az időközben megérkező Barkát és barátnőit, beszélgettünk, játszottunk, totót töltöttünk.

Délután kézilabdaedzés volt a suliban, és egy-egy meccsszünetben kijöttek a csajok az aulába játszani, én meg jól elcsentem a kézilabdájukat, és nosztalgiából pattogtattam egy kicsit. Régen – fiatalabb koromban – én is nagy kézilabdás voltam, ált. iskolában is meccsekre jártunk, gimiben pedig a házi kupát is elnyerte a csapatom!!! Pattogtatás után megjelent egy csapat break-es fiú, akik beleegyezésem mellett pörögtek-forogtak az aula kövén. Még én is mókáztam egy kicsit, próbáltam levenni a lépéseket, megérteni az oda-vissza ugrabugrálás lényegét és értelmét. Nagyon jól szórakoztam.

Nemsokára nekem is le kellett lépnem, mert a Venus-nak is be kellett állni a színpadon. Beállás közben édi kis kuncogások szűrődtek ki a művház színpadának vaskos függönye mögül. Kíváncsian megnéztem, hogy honnan és kitől ered a hang. 4-5 picike lánykára bukkantam a függöny mögött, akik balett órára készülődtek éppen. Beszélgettem velük egy kicsit kisegér hangon (próbáltam felvenni a pici lányok beszédstílusát, hogy meg ne ijedjenek tőlem), és mondtam nekik, hogy óra után feltétlenül nézzék meg a koncerteket, mire ők engedélyt kértek az őket elkísérő szülőktől, akik rábólintottak, ezért aztán ők hangos sivítozással adták jelét az örömüknek. Aztán egy gyors átöltözés, majd smink után bele is csaptunk a húrokba.

A kevés nézői létszám ellenére nagyon nagy buli volt. Kár, hogy a rossz idő beleköpött a levesünkbe. Én nemcsak a Venus koncertet ugráltam végig, hanem a Zanzit is. A közönségben találtam táncpartnereket, akikkel még koreográfiát is kitaláltunk. Aztán szusszanás következett, dedikálás, végül pedig Barka kapott el egy interjú erejéig. (Az általa készített beszélgetést megtaláljátok a Venus Fan Klub honlapján, mp3 formátumban.)

Miután elbúcsúztunk minden rajongótól, a suli egyik osztályterméből kinevezett öltözőben még megbeszéltük a koncertes élményeinket, majd „Venus balra el”. Zanziék valamiért az ottalvást választották, így tőlük is el kellett búcsúznunk. Másnap még egy hosszú út állt előttünk. Az ország túlsó végébe, Eger városába látogattunk el.

Folyt. köv.