|
Sajnálatos módon Bécsbe
kellett utaznunk, hogy megnézzük azt a
mostanság felkapott zenekart, akik - szerintem -
gesztenyebarnaságukról nevezhették el magukat.
A jegy viszonylag olcsó volt, és még az
útiköltséggel együtt is kevesebbet kellett
kicsengetnünk, mint pl. Britney kisasszony
Arénás előadására.
|
A helyszín (Bank Austria Halle) egy
barátságos, kb. 4000 állóhelyes terem egy - a
zenekari tagok magasságát figyelembe véve -
szerencsés konstellációval, miszerint a
terület lejtett a színpad felé, úgyhogy még
mi (Stofi, Andi), szintén kicsi emberek is jól
láttunk mindent a hátsó sorokból is. Sidinek
és Mikcnek, akik szintén velünk tartottak, ez
nem nagyon okozott problémát.
|
|
|
A
koncert inkább egy klubbulihoz hasonlított,
semmint egy világhírűvé vált zenekar egyik
turnéállomásának előadásához. Nem volt
kivetítő, lángcsóvák, és papírdarabka
eső, de a zenekar így is lázba tudta hozni a
közönséget. A fények voltak egyedül
megkomponálva, mind a beállítás, mind a
színek nagyon tetszettek.
|
Ryant,
a zenekar dobosát a doki eltiltotta egy időre a
dobolástól, mert megerőltette a karját,
ezért a koncerten egy vendégdobos ütötte a
bőrt, aki szerintem túl jó volt a többiekhez
képest. A visszahívás után azonban Ryan is
előkerült a színfalak mögül, egy gitárt
vett a kezébe, és "elüvöltötte"
nekünk a "Highway to hell" című
AC/DC örökzöldet. Mindeközben Adam, a zenekar
énekese beült a dobok mögé, és konkrétan
szétverte a dobszerkót.
|
|
|
Megszólalás
tekintetében nekem egy kicsit csalódás volt az
előadás a lemezhez képest. Adam érzékien
lágy hangjához ugyanis vissza kellett fogni a
hangszereket, hogy el ne nyomják. A gitáros
játéka szinte nem is volt kivehető, ellenben
Adam meglepően jól pengeti a húrokat, a
szólókat is ő játszotta a koncerten, és
megkockáztatom, hogy a lemezre is ő játszott
fel mindent.
|
Gitárosoknak említem meg
érdekességképpen, hogy furcsa módon a
gitáralapok háttal voltak a színpadra pakolva,
amit én is nagyon tudnék élvezni egy-egy
koncerten, mert így biztosan hallanám is, amit
éneklek, és nem nyomnának el a gitárok.
Valószínűleg ilyen megfontolásból
használták a Maroon 5-ék is ezt a módszert.
|
|
|
A koncerten eljátszották az összes "Songs About
Jane" dalt, és egy új dalt is hallhattunk, ami
valószínűleg a következő lemezre fog felkerülni.
Volt visszataps, plüssállatka zápor a színpadon,
sikító lányok. Engem az énekes, mint férfi nem
nagyon tudott meghatni, a mozgáskultúrája sem nagyon
tetszett, ami nálam elég fontos szempont.Összességében a buli
tetszett, csak szólhatott volna egy kicsit jobban.
A mellékelt
fotókat én készítettem az életem árán, ugyanis a
nagy motozás ellenére sikerült a fényképezőgépemet
becsempésznem a lábam közé rejtve, a bő gatyám
takarásában. Izgi volt :I
A fotókat
megnézheted nagyobb méretben, ha rájuk klikkelsz!
|