Ha erre tévednél... [2009-04-16]

Az erre tévedő kíváncsiskodóknak egy pár sor...tudom, három év óta ez egy kicsit kevés, dehát ez van. Az utóbbi éveink munkái: dalok és szövegek a No Thanx-nek, Kovácsovics Fruzsinak, Feke Palinak, és egy teljes lemez egy nemsokára megjelenni készülő előadónak. Dolgoztunk zenei stúdiókban mint producerek, van menedzsment irodánk valamint egy zenekari vállalkozásunk: próbatermeket hoztunk létre, hogy a mai zenekaroknak már ne dohos pincékben és fűtetlen raktárakban kelljen próbálniuk, mint nekünk annak idején.
Gyarapodtunk létszámilag is: időközben Eto kettő, Picure egy, Andi meg Stofi szintén két lurkó szülője lett. Jön az utánpótlás, ez már egy teljes kis gyerekzenekar :)
Remélem, sok jó zenét hallgattok/hallgattatok az utóbbi években, és a zene szeretete nem múlt el. Mi sem múltunk el, csak átalakultunk: időközben felnőttekké lettünk, családokat alapítottunk, és a háttérből alakítgatjuk és támogatjuk kis hazánk zenészeit és zenei életét. Reméljük, hogy továbbra is megelégedésetekre.
Üdvözlettel a Venus zenekar nevében: Andi

PróbaZóna próbatermek
A No Thanx zenekar honlapja
Kovácsovics Fruzsi honlapja
Feke Pál honlapja
Pixel Music Menedzsment


 
 Lilike 3 hónapos nagylány :) [2006-11-06]

Ne haragudjatok rám, hogy mostanában nem sok lelkierőm van írni...viszont most erőt vettem magamon, mert rájöttem, hogy ez a napló nemcsak nektek jó, hanem nekem is jó érzés visszaolvasgatni, mennyi minden remek dolog történt velem az utóbbi években.
Az előző jelentkezésem óta - mily meglepő - Lilikével voltam elfoglalva: nagyon sok energiát vesz igénybe egy ilyen kicsike lény ápolása, szeretgetése, eléggé ki lennék fingva, ha Stofi nem segítene oly sokat, mint ahogy azt teszi. Sajnos a nagyik távol vannak ahhoz, hogy át tudjanak néha ruccanni, ha kellene egy kis segítség. Ráadásul Stofival producerkedünk is, ahol nagyon nagy szükség van rám az énekléseknél.Mikor Lili alszik, én dolgozom, így nem sok időm van a pihenésre. De mindenért kárpótol az a sok-sok csodálatos dolog, amivel napról-napra megajándékoz ez a kis csajszi! Annál jobb érzés nincs a világon, amikor a kisbabád rád mosolyog, majd huncut szemmel elkezd gagyarászni érthetetlen nyelven valami nagyon is érthető dologról!
Erről jut eszembe: Liliputi már nagyon megszokta a stúdiózást, zenével kel és fekszik, szerintem nagy zenerajongó lesz :) A fotón Háry Péter zenésztársunk - 3 gyerekes tapasztalt apuka lévén - sikeresen álomba ringatta Lilkót, amíg az anyukája, azaz én egy demo éneklést hajtottam végre a stúdióban :)


 
 Lilike 2 hónapos nagylány :) [2006-11-06]

Még mindig a magánéletünk az első: Etoék babáznak és építkeznek, Picure dolgozik ezerrel (informatikus) - már amikor nincs éppen bekrepálva a háta szegénynek -, én és Stofi szintén babázunk, és lemezeket producerálunk.
Az utóbbi időben a zenekarral csak relaxálni jövünk össze: gokartozunk, Széchenyi-fürdőzünk, Paprika csárdázunk, házibulizunk, viszont a legutóbbi találkán elkezdtük tervezgetni, hogy újra kimegyünk a próbahelyre, mert kezd hiányozni a zenélés. Én még nem tudom, hogy fogom megoldani, de ötleteim vannak (egy bizonyos Judy nevű lány ajánlotta bébimegőrző szolgálatait, de mostanában nagyon el van tűnve ;)


 
 Megszületett Lilike :) [2006-09-04]

Nya, itt is vagyok...
Augusztus 2-án megszületett a kis Lili!
Mindketten nagyon jól vagyunk, Lili egy tündéri, gyönyörű kiscsaj!!! A minap volt 1 hónapos, el sem hiszem...
S hogy milyen érzés anyának lenni? Leírhatatlan!
Minden alkotásunk közül Ő a legszebb!!! És az is marad!

Remélem, hiányoztam ;)


 
 Előtérben a magánéletünk [2006-03-21]

Kedves Látogatók!

Hol is kezdjem?
Talán most az egyszer a legvégén, hogy ne nyújtsam hosszúra a dolgot: szomorúan közlöm, hogy sajnos nem lesz koncert a közeljövőben, melynek egy nyomós - és számomra nagyon örömteli - oka van: egy icipici Venus bébi növekszik a hasamban :) Mindketten jól vagyunk, szépen növekszünk. A baba augusztusban fog a világra jönni.
Aki eddig nem tudta, annak elárulom, hogy az apuka Stofi, akivel 10 év együtt töltött szerelmes időszak után úgy döntöttünk, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket: 2006. február 18-án szűk családi körben megtartott esküvő keretein belül kimondtuk a boldogító IGENt :) A frigyre a Venus fiúk - Stofi tanújaként Eto, Andi tanújaként Picure - is az áldásukat adták :)
Ami pedig a zenélést illeti: készülnek a dalok, már körülbelül 3 lemezre való alapanyag összegyűlt, és ígérjük, hogy valamilyen formában viszont fogjátok "hallani" őket. Hogy mi ez a forma, az egyelőre maradjon titok ;)


 
 Életjel :) [2005-12-20]

Nagyon kedvesek vagytok ott a Vendégkönyvben, hogy ennyire hiányoltok bennünket és a Naplómat!
Az utóbbi időben azért nem írtam, mert nem akartam feleslegesen magyarázkodni, miért ez a nagy eltűnés. Mert ok az van rendesen, de nem biztos, hogy mindent értenétek/megértenétek belőle. A rövid lényeg, hogy gondban van a magyar "zeneszakma": a lemezkiadók, a zenekarok, a klubok. Hogy miért jutottunk el idáig, azt sokáig elemezhetném, de inkább nem teszem. Nagyon rövid időn belül hatalmas változásokra kell számítania a zeneszerető embereknek és zenészeknek egyaránt. A csökkenő lemezfogyások és a fejlődő, minden ember számára elérhető távolságba került technikai újdonságok miatti átalakulás már nagyon itt van a kapuban, de még a kulcs nincs meg a kapuhoz. És mi nem akarunk az árral szemben úszni és mindent feltenni egy lapra, átugorva a kaput bizonyítani, hogy nekünk így is sikerülhet, inkább kivárjuk, hogy ez a kulcs előkerüljön, és addig is irogatjuk a jobbnál jobb dalokat a házistúdiónkban, hogy aztán a megfelelő időben, a megfelelő körülmények között tálalhassuk nektek a szerzeményeinket. Úgy, ahogy a nektek legjobb! :)


 
 Ki vagyok én?! [2005-10-22]

...egy ember, aki tele van energiával, kreativitással. Aki a feladatokba hatalmas hévvel vág bele, aztán az első késlekedéskor vagy nehézség felmerülésekor türelmetlenné válik, és elveszíti az érdeklődését. Főleg, ha új horizont bukkan fel a láthatáron. Jön egy kreatív feladat, ami teljesen leköti. Egyszerűen valami legbelül arra készteti, hogy új világokat hódítson meg. Ez okozza számára a legnagyobb boldogságot, és amikor valamiben sikert ér el, ujjong, mint egy kisgyerek. S amikor valami beteljesedik, unatkozni kezd, és új kihívásokat keres, olyat, ami a legtöbbet hozza ki belőle.
Valamibe belekezd, és másra hagyja a befejezést: hozzáfog valamihez, aztán jönnek az egyéb gondolatok, amik befolyásolják, mielőtt befejezné a munkáját...az előzőt...


 
 Re-akció [2005-08-23]

Mivel ez nem egy "arctalan" napló, hanem egy viszonylag "ismert" személy napjainak "netre-vetése", bocsánatért esdekelve, de nem írhatok le bármit és bárhogyan. Nem véletlenül nincs hányós szmájli ;)
Ami pedig a cicákat, gyerekeket és a családomat illeti: bocsi, hogy szeretem őket, és fontosak nekem...

Kapcs-for


 
 Ez nem vicc ;) [2005-08-23]

Nyaralás után sikerült egy kicsit összekapni magam, bár elég nehéz volt. Rómát lecsekkolni eléggé fárasztó tevékenység. Én akartam idén aktív nyaralást, úgyhogy nem is panaszkodok tovább...
Azonban hazatértünkkor olyan hűvös fogadott itthon, hogy sikerült is jól megfáznom. Nagyon ritkán vagyok beteg (lekopogom), de az időzítés ezennel nem jött túl jól, ugyanis a Szigetre készültünk. A szokásos keddi énekórán még csak tüsszögtem, másnapra elkezdtek a bacik lefelé vándorolni, aminek az lett a következménye, hogy a zenekari próbákon nem mertem énekelni, úgy elment a hangom. A koncert időpontja viszont vészesen közeledett, így tömtem magamba a gyógyító szereket rendesen. A végén már azzal poénkodtam, hogy ha valakinek mézre van szüksége, csak nyúljon be a számon, mert egy valóságos, két lábon járó mézesbödön lettem ;)
A hétvégén még tartottunk egy zenekari összeröffenést, ahol (a nyaralásunkat felidézendő) olasz kajákkal vártuk a vendégeket. Eljött a hétfő, hangom meg sehol. Énekórán próbálgattam hangszálaimat, ami többnyire sikerült, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam. Hazaérve még vettem egy forraltbor kúrát az énektanárnőm javallatára, aztán elindultunk a koncertre....ami hajnal 2-kor volt, így egy zenekari vacsival bemelegítettünk a Paprika Csárdában. Én közben sminkeshez is elugrottam, majd irány a Sziget. A koncertünk nagyon jól sikerült, még hangom is akadt valamicske. Az egyedüli hátulütője a koncertnek a hajnali 2 utáni kezdés volt, nameg az egész napos látogatóhiány. Már vagy 5-6 éve járunk a Szigetre fellépni, de ilyen kevés ember soha nem volt még. Eddig minden évben alig tudtuk magunkat beverekedni a sátrunkhoz a tömegen keresztül, most meg simán bejutottunk. Furcsa volt. Bár, utolsó két napra nem sok nagy durranást hagytak a szervezők...A koncertünkről egyébként dvd felvétel is készült, úgyhogy vágás után reményeim szerint majd kaphattok belőle ízelítőt :)


 
 Római vakáció [2005-08-09]

Hé, ti ott a vendégkönyvben, nem vettétek észre, hogy szabadságoltuk magunkat? :)
Tehát.
Nyaralni voltunk. Tegnap éjjel szerencsésen hazaértünk Rómából! Hihetetlenül, elmondhatatlanul, leírhatatlanul **sza volt!!! Egyszerűen úgy vagyok vele, hogy kár is bármit írni, ezt mindenkinek a saját szemével kell látnia! Rómáról a benyomásom röviden: az egész város egy monumentális műemlék. És 1 év sem lenne elég arra, hogy az összes gyönyörűségét felfedezzük. Most gyorsan ennyi, hamarosan képes beszámolót is felteszek :)


 
 Itt vagyok [2005-07-09]

Tudom....tudom, hogy régen írtam már, és nem is akarok szabadkozni, így alakult és kész. Az ok egyébként nagyon egyszerű: itt a nyár, és sokkal szívesebben töltöm a napokat friss levegőn a szabadban, mint a szgép előtt görnyedve. Ez érthető, nem?
Na azért most írok egy keveset. Az előbb rávettem magam a rajongói e-mailek megválaszolgatásába (összegyűlt kismillió), s ha már így belejöttem a gépelésbe, gondoltam, írok ide is vmit.

Vmi. ;)

Bővebben? Az eltűnésünk oka: az alkotóművésznek 3 periódus van az életében:
1. az ún. tanulmányút (ihlet gyűjtés, az életbe való fejesugrás, nyitott szemmel járás a világban)
2. a dalszerzés (visszavonulás az élettől, próbálkozás az élmények dalba öntésével a leghatásosabb módon)
3. a koncertezés (a közönség és a szerzemények találkozása)
Mi most a 2. pontnál tartunk. Ezért őszinte bocsi azoktól, akiknek esetleg hiányoznék/hiányoznánk! Nem felejtettünk el senkit és semmit, egyszerűen csak más az életritmusunk, mint egy átlagos embernek.

Ráadásul kivettük a szabit is. Így koncerten (legalábbis sajáton) júliusban nemigen láthattok bennünket, de hamarosan visszatérünk az élők közé :)

Egyébként több éves tapasztalatból tudom, hogy nyáron ti sem nagyon látogatjátok a honlapokat, csak suliidőben, úgyhogy SZÉP ÉS ÉLMÉNYDÚS NYARAT kívánunk minden idetévedőnek!


 
 Illegális behatolás [2005-06-02]

Etonál vagyok éppen. Muki baba elaludt, így akadt egy pár szabad percem, hát gondoltam, írok valamit.
Régóta nem írtam, mert sok a teendő - turné meg ilyenek - úgyhogy azt sem tudom, hol is kezdjem.

Alanis koncert tuti jó volt. a Művészetek Palotájában még soha nem voltam, így remek alkalom volt arra, hogy megcsodáljam, milyen tutkó lett. A koncert ülős buli volt, de a barátnőimmel alig bírtunk a seggünkön maradni. Attól tartottunk, hogy ha felállunk, a mögöttünk ülők rákoppintanak a fejünkre. Alanis nagyon jókedvű volt, pörgött-forgott a színpadon, ez tovább nehezítette a nem túl szerencsés - ülő - helyzetünket. Végül a második visszataps után összeszedtük minden bátorságunkat, és felállt az egész közönség, majd taps és Alanis-szel együtt éneklés tett koronát a koncertre. A buli után próbáltuk megvárni Alanist az épület mögött. Először a zenészek dugták ki az orrukat, akik voltak oly kedvesek, és szóba elegyedtek a rajongókkal. Aztán egyszercsak Alanis is megjelent, mackóban és agyonmosott pólóban, nagyon cuki volt. És ami a legfontosabb: most az egyszer nem viharzott be a turnébuszba, hanem szólt az útitársainak (rokonok,férj, akik rendszerint elkísérik a turnéra), hogy legyenek egy kis türelemmel, és mindenkinek adott dedikálást, nameg fotózni is lehetett. Aki kíváncsi erre a jelenetre, az keresse meg a magyar Alanis rajongói honlapot, ahol videofelvételeket is talál (bocs, de fejből nem tudom a címet...)
Most mennem kell!
Hamarosan jelentkezem a Szelektív turnés élményeimmel.


 
 Jaa, a Queen...meg az Alanis... [2005-05-09]

Ja, majd' elfelejtettem írni a Queen koncertes élményeimről! Elmondhatatlanul f*sza volt! A Stofival bementünk a tömegbe, olyan közel a színpadhoz, amennyire csak tudtunk, és az első gitár rifftől kezdve egy emberként ugráltuk végig a koncertet a tömeggel! Ennyit koncerten még nem ugráltam (csak a sajátunkon :o)
Nagyon-nagyon megható volt a 12.000 embert hallani együtt énekelni! Egyszerűen ilyenkor bömbölni tudnék, mint egy kisgyerek! A zene szeretete, az hogy mennyi embert meg tud fogni egy-egy melódia, a világon a legcsodálatosabb! Nagyon büszke vagyok arra, és nagyon örülök neki, hogy én is zenélhetek, énekelhetek! Hogy a dalok, amiket a fiúkkal írunk néha még értő fülekre is találnak, és nemcsak úgy elsuhannak az éterben!
Queen koncertről hamarosan bővebben is beszámolunk!
Ja, és azóta voltam Alanis koncerten is.....fúúúha, van mit pótolnom..


 
 Ballagás, koncert [2005-05-09]

Április 30-án a hugocskám ballagására utaztam le Kiskunhalasra. Hihetetlen, hogy szalad az idő, nem olyan régen még a pelenkát cseréltük a segge alatt, mostmeg egy 18 éves felnőtt lány lett belőle. Hogy érett-e, a napokban kiderül, merthogy szegényke most érettségizik. (Üzenem, hogy nagyon szorítok, és gondolok rád!) Annyira beleélem magam a sorsába, hogy tegnap pl. rémálmaim voltak: azt álmodtam, hogy érettségi vizsga van a suliban, ahova jártam, én véletlenül pont arra járok, és hatalmas szorongás lesz rajtam urrá, hogy nekem is be kell mennem vizsgázni úgy, hogy már elfelejtettem mindent, amit tudni kéne! Egyébként az érettségi vizsga eléggé meghatározó élmény az ember életében, tényleg az első nagy próbatétel, amit soha nem felejt el. És nem azért, mert nehéz lenne, hanem az akkori idegállapot olyan nyomot hagy az emberben, amit nem tud "kiheverni". Sokszor van érettségis szorongó álmom...pedig nem is volt olyan nehéz, mint amennyire az ember be van tőle parázva. És Stofi mondta, hogy ő is szokott az érettségiről álmodni!

A ballagás másnapján koncertünk volt, így Halasról egyenesen oda tartottam. Útközben taliztunk a fiúkkal egy benzinkúton, onnantól kezdve nem voltam olyan egyedül, de mindenképpen fura érzés volt, hogy nem a megszokott mikrobuszban döcögök a koncertre, jókedv és kacagás közepette, hanem egyedül, Anouk társaságában. Újszászon nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, a koncert olyan jól sikerült, hogy nagyon sokan azt állították, hogy ilyen jó koncert náluk még nem volt, sőt mi több, nem is lesz! Hacsak el nem megyünk megint :) Tényleg jó érzés volt a sok dícséretet, nameg a 2szeres visszatapsot hallgatni :) Hazafelé már Stofi volt az utitársam, Anouk-ot le kellett cserélnem minden félórában a rádiós hírekre! Tudtátok, hogy Stofi egy olyan betegségben szenved, amit csak úgy neveznek, hogy "hírfüggőség"? Igen, ő ilyen, és a sírba kerget vele...na mára ennyi voltam, megyek álmodni (remélem, ma szépeket).


 
 Gyors helyzetjelentés [2005-04-26]

Helló mindenkinek! Csak röviden tudok most írni, mert nem sok szabad időm van mostanában, ami számotokra lehet hogy nem tűnik jó hírnek, nekem viszont annál inkább az, mert azt jelenti, hogy sok a dolog, zajlik az élet.

Amióta nem írtam, kaptam egy meglepetés szüli- és névnapi partit a kis zenekarunktól. Április 18-án eléggé lehangoló, esős nap volt, mikoris váratlanul megjelent Picure és Eto felesége, Anna a kis Muki babával a teraszunkon. Hatalmas meglepi volt, mert nem is számítottam rá, hogy ilyen gyönyörű, "házhoz jövő" köszöntést kapok! Picure egy gyönyörű narancssárga! virágcsokorral köszöntött, Annácska pedig egy könyvet nyomott a kezembe, melynek címe: "Barkácsolás otthon, Nőknek!". Ez az ajándék nagyon telitalálat volt, ugyanis nagy barkácsoló hírében állok, és éppen azon morfondíroztam az utóbbi időben, hogy vajon tudnék-e csempézni saját magam. A könyv szerint IGEN, és ennek őszintén megörültem.
Hiányoltam Eto-t, aki "sajnos nem ér rá" hivatkozással nem jelent meg első körben, de aztán kiderült, hogy ez elterelő hadművelet volt, mert fél óra múlva kopogtatott ő is, kezében egy csudafinom tortával, meg borocskákkal, meg vacsinak való alapanyaggal. Legnagyobb örömömre mindenki itt aludt nálunk, még a kis Muki baba is! Úgyhogy nagyon szép nap volt!


 
 Babalátogatás [2005-03-28]

Meglátogattak bennünket Etoék. Jött a kis Muki baba is, aki nagyon cukifalat! Az egész napot a friss tavaszi levegőn töltöttük. Muki nagyon gyorsan fejlődik. Még nincs 8 hónapos, de már magától feláll, és ha fogom a kezét, akkor pakolgatja a kis lábait előre! És beszélni próbál...szóval hihetetlen! Énekeltem neki hintázás közben a "Hinta, palinta" c. dalocskát, és ő ugyan azzal a hangsúllyal előadta a nótát, csakhát mivel még nem tudja formálni a szavakat, baba nyelven gügyögve énekelgetett :o) Apja szerint már tud szleppelni a basszusgitáron!

A fotón Muki baba és Stofi találkozása :)

Jut eszembe, megszületett a IV. VENUS BÉBI, akinek nagyon nagyon örülünk, és sok puszit küldünk!
(Reméljük, jól vagytok mind a hárman!!!)


 
 Zanzi koncert [2005-03-28]

Ja, voltam azóta Zanzibar koncerten is az Old Man's-ben, ahol megint összejött egy szép kis baráti társaság.
Olyan jó zene megy az Old man's-ben (a koncertek után, ha-ha-ha :o), hogy ha táncolni volna kedvem, oda járnék bulizni, az tuti! Ifjabb barátnőim örömére tele van a hely külföldiekkel (a csajok állandóan szponzorokat vadásznak, mert kicsit drága a pia :PPPPPP )

Láttunk a Judyval egy olyan fickót, aki teljesen úgy nézett ki, mint Zanzi Miki 15 évvel öregebben. Le is fotóztuk, olyan cuki volt, nem is ellenkezett! Angol lehetett, és a fotózás után közölte, hogy szerelmes a Judy-ba. Hm, ez aztán a gyors szerelemre lobbanás :P

A fotón Zanzi Miki 15 évvel később...


 
 Házibulik [2005-03-28]

Csak most gondolkodtam el igazán azon, hogy mennyi házibuliba keveredek mostanában. Ide dokumentálva a naplóba egy csomószor ***buli címet adok az írásaimnak. A múlt hétvégén az egyik barátnőm lakásavató buliján voltam, aztán spontán buli kerekedett Picure-nál, majd nálunk. Nem viszem egy kicsit túlzásba a bulikat?

Meghívott egy kedves barátnőm a lakásavató partijára, ahol buli után még ott is kényszerültem aludni, mert egy kicsit sok tokaji bort nyomtak a kezembe. A múltkor bepróbálkoztam egy borozás utáni hazavezetésre, aminek az lett a vége, hogy majdnem elvették a jogsimat! A bulira vittem a barátnőmnek egy ajándékot, ami annyira jó választás volt, hogy fel is teszem ide (lásd mellékelt fotó). A fotóról az ajándékom a falon függő kép :)

Picure egyik legjobb barátja ünnepelte a szülinapját, ennek örömére összeröffentünk a Paprikában egy vacsira, majd Picure-nál folytatódott a jamburee (Magyarul dzsembori. Idegen szavak és kifejezések kéziszótára szerint a jelentése: nemzetközi cserkésztalálkozó táborozással :)
Hát, táborozás nem lett, de találkozó az volt rendesen: a barátokkal, meg a borosüveg fenekével.

Volt nálunk is házibuli, három barátnőm jött el, akikkel iszogattunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, dvd-t néztünk, hajat festettünk (kisebb nagyobb sikerrel :P ), szóval jól éreztük magunkat!


 
 Stúdiózás, lakásszépítés, családi ünnepek [2005-03-18]

Juhéjj, elkészült a karácsonyra kapott kandallónk! Költségmegtakarítás miatt családi összefogással építettük be, és nagyon szuper lett! Egyből be is gyújtottunk, és szájtátva figyeltük, ahogy lobog a láng. Furcsa módon a macskáink ügyet sem vetettek rá, így a mesékben ill. mesekönyvekben látott "cica a tűzhely mellett karikába csavarodva pihen" szitu tényleg csak mese :(

Aztán volt a házistúdiónkban nagy gitározás, meg éneklés: készül a Zanzibar nagylemez. Ráadásul Stofi úgy kikupálódott hangmérnökségből, hogy - ha minden igaz - ő fogja keverni a Zanzi dalokat is. Éneklés előtti napon Ritcsinél voltam vendégségben, aki olyan finom hagymalevest főzött, mint amilyet a legmenőbb éttermekben sem találni. Sokan nem is gondolják, hogy Ritcsi micsoda konyhatündér! Nekem is tanított már egy pár fogást :)

Jártam Kiskunhalason a családomnál, ahol a nővérem kisfiának a 8. szülinapját ünnepeltük. Tomi speciális megrendelésére aznap délelőtt az egész család a kábulatig fújta a lufikat az ünnepségre. De talpraesett vidéki família lévén gyorsan helyrepofoztuk magunkat egy kis házi pálinkával. Este még táncolás is volt. Másnap kótyagosságunkból egyből jókedvre derített a helyi rádió zenei kínálata, ugyanis majdnem óránként hallottuk az új, "Fel a fejjel" c. dalunkat! Örültünk neki nagyon!

Egy újabb hét kezdődött, tavaszra ébredtünk, így rögtön a kertben találtam magam. Megállapítottam, hogy az ősszel gondosan eldugdosott virághagymáim szépen bújnak elő (a sok macskakaki közül). Megmetszettem a cserjéimet, rózsáimat, leslagoltam a szomszéd macskák "jelöléseit" a teraszunkról, élveztem a napsütést.

Megtisztelő feladatot kaptam a minap: énekdallamokat és szövegeket irogatok egy neves dalszerző dalötleteire! Erről a projektről többet még nem árulok el, majd ha itt lesz az ideje :o)


 
 Influenza :( [2005-03-09]

Halihó, kedves Naplóolvasók!
Ne higgyétek, hogy lustaságból nem írok. Egyszerűen csak elkaptam egy mostanában divatos kórt: influenzás lettem. Házhoz jött a vírus, ugyanis meglátogatott minket egy háziorvos rokonunk, aki sajnos magával hozta a betegséget. Teljesen készen voltam, napokig csak feküdtem az ágyban, és pihegtem lázasan. Most éppen antibiotikum kúrán vagyok. Emellett mi minden történt velem? Próbáltam nem sok embert megfertőzni...

Szokás szerint jártam két Zanzi koncerten is, meg egy Megasztároson. (Nem én voltam a vírusgazda ;) Utóbbin beszélgettem Barnival, aki éppen lemezt készít Dorinájának. Megjelent egy csomó emberke a Msztár1-ből: a már említett Dorina, Evelin, Schmidt Barbi és természetesen 2004 hangja: Tóth Vera, aki nagyon édesen drukkolt a hugának! Annyira szerettem volna megkérdezni őket, hogy mi van velük, mik a tapasztalataik, hogy alakul a pályafutásuk, de sajna aznap lettem beteg, és nem akartam átadni a vírusomat. Feltételezem, nem sok jóval tudtak volna szolgálni. Na majd legközelebb...

Láttam, hogy a nagy csillogás után milyen megalázó szitukba kényszerítik a Msztárokat (bár már eléggé ismerem a magyar popszakmát ahhoz, hogy igazából nem volt meglepő): nagyon szar hangcuccon kell előadniuk, szinte monitor nélkül, nem biztosítanak nekik egy rohadt asztalt, ahova le tudnának ülni egy-egy színpadra lépés között, így jobb híján vagy toporognak a stage mellett két óra hosszán keresztül, vagy a földre kuporodnak szegények :(

Ez általában jellemző egyébként Mo-on, hogy mennyire nem tisztelik a "művészeket". Nehogy azt gondolja bárki, hogy az előadók élete csupa fény és csillogás. Legalábbis itthon nem. Az általános jellemző az, hogy fél napot utazunk egy mikrobuszban, ha tél van, fázunk benne, ha nyár van, megsülünk, odaérünk a koncertek helyszínére ziláltan, és JOBB esetben, hangsúlyozom, JOBB esetben biztosítanak csak egy rohadt öltözőt, jobb esetben van benne wc is, de általában az csak a színpadtól 2 km távolságban fedezhető fel, ha van is, nincs benne mosdó, hogy fel tudjuk magunkat frissíteni, egész napos nem evés és ivás után nem gondolnak sokszor arra, hogy egy rohadt pohár vízzel megkínáljanak, azért is kilómétereket kell gyalogolni, majd sorbaállni érte, miközben már megy az intro a színpadon. Volt, hogy úgy kellett felmennem a színpadra, hogy annyira pisilni kellett, hogy egész koncerten szorítottam, nehogy baj legyen, mivel nagyon messze volt a mosdó, és már nem lett volna időm elmenni meg visszajönni. Volt, hogy a fiúk a visszataps alatt kénytelenek voltak a színpad mögé slagolni, mert már nem bírták tovább. szóval...ilyen a zenészélet Mo-on.
Természetesen vannak kivételek! De nagyon jó lenne, ha több lenne. És nem azt mondom, hogy nyalják ki a seggem, mert én egy "sztár" vagyok, és több figyelmet igénylek, mint az "átlagos" emberek (mellesleg nem vagyok az :) , csak az alapvető emberi szükségleteket lenne jó, ha néha-néha kielégítenék a meghívók. Ez pedig nem lenne több, mint "ami befolyik, az rögtön kifolyik" alapon egy wc, és egy kis víz :o)

Na most jól megkaptátok, olvashattok eleget! :o)


 
 Lost girl [2005-02-21]

Igen, ez én vagyok...még élek, ne aggódjatok. Öszintén szólva azt hittem, nem is olvassa senki a Naplómat, és ezt sikerült úgy bebeszélni magamnak, hogy nem is volt kedvem írni. Most, hogy újra itt vagyok annak a rengeteg érdeklödö emberkéknek köszönhetö, akik már hiányoltak engem és az írásaimat.
Lássuk csak, mi történt velem az elmúlt hónapban.
Túléltük a West End-es jégpartit, és nem is volt olyan szörnyü. A fiúk ujjai 1-2 dal után bemelegedtek, és én is bemelegedtem, még a kabátomat is le tudtam dobni magamról. Találkoztam sok-sok ismeretlen és ismert ismerössel, Ziziék megint sütivel kényeztettek bennünket, rÉka megajándékozott az írásgyüjteményével, Ancsa ugrált a kedvemért egy kicsit, Eráék forraltborral vendégeltek meg. Minden szép és jó volt.
Aztán húztam haza, Kiskunhalasra, ahol a hugomnak tartottam pályaválasztási tanácsadást. Voltam Cunamis segélykoncerten, ahol nagyon sok kedves kollegával taliztam: Groovehouse Judyval, aki nagyon elemében volt, Roy-jal, aki mesélt a kisfiáról, Demeter Gyurkával és Gyuzsóval, akik sokat segítettek nekünk a lemezeink elkészítésében, Hooligans fiúkkal, akik közül Norbi elmesélte, hogy állandóan összekeverik Zanzi Gáborral, Zanzi Gábort meg Stofival. Vajon ki lesz a következö láncszem? Aztán volt több házibuli nálunk, mert imádunk vendégeket fogadni. Összejöttünk Zanziékkal, akiknek olyan finom vacsit rittyentettünk Stofival, hogy mind a tíz-tíz gitáros ujjukat leszopogatták utána. Ritcsivel jól berugicskáztunk. Voltunk Zanzi koncerten, ami után fergeteg lányparti kerekedett nálunk. Voltak nálam volt gimis osztálytársaim, meg barátnöim, akikkel hatalmasat buliztunk a Capellában. Voltam Anastacia koncerten a tesóimmal. Nagyon tetszett. (Beszámolóm a Hírek oldalon!) Voltunk a Paprikában a Venus fiúkkal zabálni egy nagyot, és megbeszélni a jövöt. Írtam dalokat :) Stofi megint tanul. És megint erösítöt cserélt. Asszem ennyi. Részletekre képtelen vagyok...


 
 Stúdiózás 1000-rel [2005-01-28]

A napjaink az alkotás jegyében telnek. Nagyon izgalmas idöszak ez. Egy zenész életében az egyik legizgibb dolog. A második természetesen az, amikor a szerzeményeit megmutatja a közönségének. Fúú, nagyon jó dalok születtek, és már alig várom, hogy megmutathassuk nektek is. A szövegírással is haladtam, söt, egyik nap Demeter Gyuri barátunk (színész, énekes, szövegíró) le is csekkolta az ötleteimet, és meg is dícsért, hogy milyen jók lettek! Amikor pedig nem a saját ötleteinkkel, dalainkkal vagyunk elfoglalva, akkor is a zenével foglalkozunk, mert a házi stúdiónkban folyik a Zanzibar demózás is, amiben Stofival ugyan olyan lelkesen és örömmel veszünk részt, mint a saját demónk készítgetésében.
Az utóbbi hetekben próbáltunk is a Venus fiúkkal egy csomót, mert a holnapi koncertünkre készülgettünk. Hát, jól kibabrált velünk az idöjárás! Kivi leszek, hogy fogunk -10 fokban játszani, szabadtéren. Majd mesélek, milyen volt...Ma voltunk a Vivában is beszélni egy kicsit a koncertröl, és elég hülyén jött ki, hogy egyfolytában panaszkodtunk a koncerttel kapcsolatban, de tényleg be vagyunk szarva töle. Egyszer volt élö koncertünk nagyon hidegben, szabadtéren (valamelyik szilveszterkor a Hösök terén), és emlékeim szerint elég durva volt. A fiúknak lefagytak az ujjaik, és alig tudtak játszani a gitárokon. Nekem meg szinte odafagyott a szám a mikrofonhoz. Arról a koncertröl egyébként az ragadt meg a legjobban, hogy mikor kiértünk a helyszínre, és a beálláshoz készülödtünk, megjelent egy férfi a színpadon, a felismerhetetlenségig be volt bugyolálva, síruhában, símaszkban, és síszemüvegben jött oda hozzánk lepacsizni, és fingunk nem volt róla, hogy ki lehet. Egyszerüen nem ismertük fel. Csak röhögtünk rajta, milyen hülyén néz ki. Aztán kiderült, hogy az egyik hangmérnök volt, Török Gabi. Ö legalább felkészülten érkezett. Nem tudom, mit szólna a közönség, ha holnap én is síoverálban jelennék meg a színpadon...szóval izgalmas és érdekes lesz a koncert, annyit mondhatok! Ha nagyon rossz lesz az idö, akkor meg legfeljebb hógolyózunk egyet!
:o)


 
 Újra itt [2005-01-19]

Bocs, hogy mostanában nem olyan sürün jelentkezem, de egy kicsit felgyorsultak az események. Készül az új nagylemez, ami elég nagy eröpróba nekem, mivel nemcsak a dallamokat kell megszülnöm, hanem a hozzájuk tartozó dalszövegeket is, ami elég nehéz feladat. Verset írni mindenki tud, akinek van némi fogalma arról, hogy mik a verselés szabályai, de mindezt dallamba önteni úgy, hogy az éneklésük során ne legyenek durva prozódiai hibák, és szépen gördüljön a szöveg, eléggé nagy megpróbáltatás. Van egy csomó olyan szövegem, ami önmagában, mint vers nagyon jól megállja a helyét, de még nem sikerült hozzájuk dallamot farigcsálni. Nehéz ez a magyar nyelv. Vagyis inkább azt mondanám, hogy nem egy éneklésre való nyelv. Stofi egyik Új-Zélandon élö unokatesója nemrég látogatást tett kis hazánkban, és megkérdeztük arról, hogy milyennek hallja a magyar nyelvet, mire csak annyit válaszolt: "..olyan, mint a kecske mekegés" :( Angolul oly könnyen lehet dalszöveget írni, oly szépen gördülnek és símulnak a dallamhoz az angol szavak! Ez szemétség!!! Hááát, most így állok ehhez a kérdéshez..

Jaa, és párhuzamosan a Zanzi demózás is elkezdödött, aminek a feléneklése szintén nálunk zajlik, úgyhogy nem sok szabad percünk van. A fotón Stofi éppen felvételeket rögzít.


 
 Kirándulás [2005-01-09]

Szombaton reggel olyan hátfájásra ébredtem, hogy alig tudtam kikászálódni az ágyból. Megállapítottuk, hogy jobb lesz, ha kiszakadunk egy kicsit a stúdióból, és megmozgatjuk egy kicsit a lomha testünket. Ráadásul olyan szép tavaszi idö volt a hétvégén, hogy Stofival fogtuk magunkat, és elkocsikáztunk Dobogóköre. Nagyon-nagyon szép hely, de nagyobb túrázásra még nem annyira alkalmas a nagy sár miatt. Megnéztük a Shaolin éttermet is, de narancsszín csuhába csavart emberkékkel nem találkoztunk :(
Úgyhogy mindent egybevetve szép nap volt, de tavasszal mindenképpen visszamegyünk, és megnézünk mindent részletesebben. Engem a Rám-szakadék is nagyon izgat. Fúú, jó lesz!

A fotót Stofi készítette, miközben vki beárnyékolta a pofám :(


 
 Látogatás a Muki babánál, és a Dorka babánál [2005-01-09]

Mivel az immár 23 hetes Muki baba még nem állt készen arra, hogy velünk szilveszterezzen, újévi látogatást tettünk nála. Olyan édes az a baba, hogy el sem tudom mondani! Egész nap kacarászik, bele a nagyvilágba! Korához képest irtó fejlett, és szinte önállóan tud már olyan dolgokat is csinálni, ami teljesen meglepö egy ennyi idös kisbabától. Nem csoda, a szülei nagyon szépen nevelgetik, tanítgatják. A zenére, a hangokra kifejezetten érzékeny. Lehet, hogy zenész lesz? :)

Amikor azt mondtam aug. 1-én, hogy megszületett az elsö Venus bébi, nem a teljes igazságot mondtam. Ugyanis ha számításba vesszük egykori zenésztársunkat, Kocsis Ferit, és mért ne tennénk, akkor Muki baba a 3. Venus bébi. Feri két kis csemetéjét, Dorkát és Kristófot is megnézegettük a minap. Ök is nagyon-nagyon helyes csemeték! Kristóf most éli eleven korszakát, Dorka meg egy nagyon bájos kislány, egyfolytában mosolyog!

(Tudomásunkra jutott, hogy hamarosan megszületik a 4. Venus bébi is! Gratulálunk hozzá, és üzenjük, hogy sokat gondolunk Rátok!!!)


 
 Pótszilveszter [2005-01-09]

A szilveszteri mulatság után 2 napig takarítottam, aztán pótszilvesztert tartottunk a Zanzi fiúkkal ;)
Délután még egy kicsit stúdiózgattunk, Zanzi demót készítgettünk, MikC bácsi basszusgitározgatott egy kicsit. Aztán elkezdödött a nagy mulatozás. A buli elég jóó volt, sokat ittunk, aminek aztán meg is lett az eredménye. Ezt inkább nem részletezem. Fél 4 körül tudtunk lefeküdni, addig MikC mókamester szórakoztatott bennünket a hülyeségeivel, és Stofi tartott filozófia elöadást a popszakmáról, és pszichológia elöadást az emberekröl. Nagyon érdekes és öszinte dolgokat mondott, nekem sikerült is megvilágosodnom egy pár témakörben.

A fotón Buci behódol Sidinek, aki nem tud ellenállni :)


 
 Szilveszteri mulatság [2005-01-03]

Idén szilveszterre házibulit szerveztünk nálunk, melyen Venus fiúk és barátnöik vettek részt, kivéve Annácskát, aki otthon maradt a Venus bébivel, Mukival. :(

Kora esti gyülekezö után megkezdödött a masszív italozás. Aztán ettünk is egy kicsit: a csajokkal különféle salátákat készítettünk, melyhez füstölt, fött tarját tálaltunk. Fini volt minden. Elökerült a Szilveszter 2002 címü cd-m, amire még annó gyüjtöttem bulizós dalokat egy csokorba. Most ismét jó célt szolgált a zenegyüjtemény. Picure meg is táncoltatott. Éjfélkor végignéztük a szomszédok tüzijátékait, koccintottunk, megszeretgettük egymást. Aztán karaoke-hoz készülödtünk, de sajna Picure számítógépe beszart, így a közös éneklés nem sokáig tartott. Ebböl egy kis ízelítöt azért becsempésztem nektek ide:
Karaoke Stofi módra

Jó sokáig iszogattunk még, röhögcséltünk, táncoltunk, aztán Töpiék hazahúztak, a maradék meg a vendégszobákban foglalta el a helyét. Aludtunk vagy du. 2-ig, majd miután észhez tértünk, megettük Eto elöre elkészített korhelylevesét. Isteni finom volt, és a másnapos gyomrunknak nagyon jót tett!


 
 Karácsony [2005-01-03]

Nálunk a karácsony általában úgy zajlik, hogy 23-án itthon ünnepelünk a párommal, aztán 24-én a szüleimnél, 25-én pedig a párom szüleinél töltjük a karácsonyt. Itthon ünnepi vacsit fözök, majd megajándékozzuk egymást a kis szerelmemmel. Kaptam töle új digit. fényképezögépet, így megint tudok fotókat csatolni az írásaimhoz :) Én pedig könyveket ajándékoztam neki, mert már naon ki volt fogyva az olvasnivalóból.

A szüleimnél nagyon szépen telt a karácsony, idén valahogy mindenki nagyon eltalálta, hogy ki minek örülne a legjobban, így nagy volt az öröm, meg a hasunk az egész napos zabálástól! Anyuci megint kitett magáért!

A 24-e nálunk egyébként globális ünnep, ugyanis apukám ezen a napon született, ráadásul a névnapja is karácsonykor van (István). Estére összejött a nagy család, nagybácsik, unokatesók sereglettek anyuékhoz, majd jól kihajtottuk a szüleim karácsonyra kapott kismagnóját :) Volt nagy eszem-iszom, dínom-dánom!

A 25-ét a párom szüleinél töltöttük. Az egyik unokaöccse naon muzikális kiscsákó, és gitárt kért karácsonyra. Meg is leptük egy valódi elektromos kisgitárral, aminek annyira örült, hogy minden más játékot félretéve egész nap a gitár lógott a nyakában. Kapott mellé gitár tankönyvet is, amiböl majdnem az összes dalt eljátszottuk, és elénekeltük. Az egész család rázendített, naon jól éreztük magunkat! Hallanotok kellett volna :)

Másnap siettünk haza a cicáinkhoz. Nagyon megijedtünk, mert Bercike csak késön este került elö, már azt hittük, vmi baj történt vele. Végül meglett, és ök is megkapták az ünnepi vacsijukat! Aztán elövettük a kis ajándékainkat, újra megcsodáltuk öket. Sok-sok szép dolgot kaptunk: fonott cicakosarat (Buci sajátította ki), konyhai edényeket, berendezéseket (imádunk fözni!), könyveket, narancssárga! vendégágyat, gyönyörü kandallót, hugomtól kistáskát + pénztárcát (narancssárgát!) az ellopott pótlására, szobapapucsokat (naom édes ugató kutyusokkal a tetején!), akkus fúrót és csavarozógépet (otthonszépítéshez elengedhetetlenül fontos), szóval nagyon sok mindent, és nagyon örültünk mindennek! Föleg annak örültünk, hogy mi is nagyon nagy örömet tudtunk szerezni az ajándékainkkal a családunknak! Mert ami a legfontosabb (számomra nem közhely, úgyhogy le is írom): NAGYON JÓ KAPNI, DE MÉGJOBB ADNI!



 
 Riportok, karácsonyi készülödés [2004-12-23]

Halihóó!
Karácsonyi lázban égek. Ez annyit tesz, hogy szinte minden nap azzal vagyok elfoglalva, hogy gondolkodom azon, ki milyen ajándéknak örülne a legjobban. Még az egyik riporton is a karácsony volt a téma, ahol Eto felesége, Anna interjuholt meg, aki - többek között - müsorvezetö az egyik tévénél. Elmeséltem neki, hogyan karácsonyozok. És ha kíváncsiak vagytok a történetemre, akkor nézzétek 26-án de.10:30-tól a TrendLine c. müsort a Hálózat Tv-n :)

A riport után elkísértem Zanzi Ritcsit egy üzletbe, ahol jó kis kari ajándékokat találtam én is, és ö is. Aztán hazaindultam, mert beszartam az idöjárástól. Reggel kezdett esni vmi esöféleség, ami délutánra már jéggé változott, így egy korcsolyapályán kellett hazavezetnem :( Kb. 40 km/h volt a csúcssebességem, és kb. 2 óra hossza volt a menetidö. Hálát adtam az égnek, hogy épségben hazaértem!

Valamelyik nap felugrottunk a Zanzi fiúkhoz, akik az új dalaikat rögzítgetik otthon. Jókedv és kacagás volt, a fiúk nagyon lelkesek! Belehallgattunk a dalokba, majd koncerteket néztünk dvd-n, amíg el nem álmosodtunk :o

Szinte minden nap azzal vagyunk elfoglalva, hogy a házistúdiónkban próbálgatjuk a jobbnál jobb mikrofonokat. Erre azért van szükség, mert minden mikrofonnak van egy saját karaktere, ami vagy jól áll egy énekesnek, vagy nem. Mi az én hangomhoz jól álló mikrofont keressük. A kövi lemez feléneklése is a házistúdiónkban fog
bekövetkezni, úgyan úgy, mint az elözö Venus és 2. Zanzibar lemezfelvételeknél. Gondolom, sokan kíváncsiak vagytok, milyen egy "házistúdió". Megígérem, hogy ha elkezdödik a komoly munka, akkor készítünk fotókat, hogy megmutassuk, hogy valójában nem más, mint egy számítógép egy zenerögzítéshez szükséges hangkártyával és programmal, egy szinti (Yamaha), egy mikrofon, egy Ikeás matrac a hangszigeteléshez, egy akkusztikus (Yamaha) gitár, egy pár elektromos gitár, egy basszusgitár, meg egy pár kütyü (erösítök, effektek). És mindez az egyik szobánkban. Egy másikban meg az éneklés folyik. Két szoba az egész ;)

Sztem már csak karácsony után fogok írni (ha ide férek a számítógép asztalhoz a karácsonyi zabálások következményétöl, a nagy hasamtól), ezért minden honlap látogatónknak BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!! És a zenekar nevében köszönöm meg a sok-sok karácsonyi üdvözlölapot, amit Töletek kaptunk!
PUSSSZZZAAANTÁS MINDENKINEK!

(Jééééézusom, az elöbb unalmamban kifestettem a körmömet az egyik tinilap mellékletében talált körömlakkal, és most látom csak, milyen borzalmas lett!!! Rózsaszín körömlakkom még soha nem volt....nem is lesz!)


 
 Bevackoltuk magunkat [2004-12-16]

Megint otthon jártam, a hugom 18 éves lett, és eme jeles eseményt ünnepeltük. Aztán matekoztunk is egy kicsit, segítettem Szabinak felkészülni a témazárójára. Még mindig nagyon ott vagyok matekból, egyedül az egyszerüsítési fikcsiket felejtettem el, de a végeredmények mindig kijönnek, csak legfeljebb nem fél oldal, hanem másfél oldal számolgatás után :) Egyébiránt már nagyon várom az iskolai reformot, amikor minden tanulni vágyó maximálisan arra koncentrálhat majd, amihez ért, és a humán beállítottságú embereknek nem kell majd a matekot olyan mélységig tudni, mint a reál gondolkodásúaknak, és fordítva. Nem lehet mindenböl jó egy ember, aki pedig az akar lenni, az felaprózza magát, és egy dologhoz sem fog úgy istenigazán érteni. Az lenne jó, ha mindenki abban élhetné ki magát, amihez a leginkább ért. Vagy nincs igazam? Minden tanár a maximumot várja el a tanítványaitól, így szegény fiatalok teljesen ki vannak készülve, köztük az én kis hugocskám is. Mért kell 18 évesen az idegösszeroppanás szélére sodorni a gyerekeket? Ha valaki arra tudna öszpontosítani, ami neki igazán fekszik, akkor öröm lenne a tanulás, nem? És nagyobb lenne a sikerélmény is. Remélem, az én gyerekeimnek már könnyebb lesz!

Új dalokat irogatunk, amihez teljes nyugalom és visszavonulás kell, úgyhogy elbújtunk a stúdió bugyraiban.


 
 Segítség!!! Felnött lettem! [2004-12-07]

Jaaa, és tudjátok, miböl jöttem rá, hogy mostmár visszafordíthatatlanul FELNÖTT lettem?
Abból, hogy idén NEM HOZOTT SEMMIT A MIKULÁS :(
Brü-hü-hüüüü =(


 
 Pótlás [2004-12-07]

Fúú, elég régen írtam. Úgy szaladnak a napok, hogy észre sem veszem. Föleg amióta Stofi befejezte a vizsgaidöszakot, és elkezdtünk új dalokat írni. Amíg Stofi tanult, teljesen ki voltam készülve. Annyi kreatív energia gyülemlett fel bennem, hogy majdnem szétrobbantam töle. És hogy ezeket valahogy le tudjam vezetni, állandóan kitaláltam valami marhaságot. A múltkor például Judyval elmentünk az Ikeába Adventi koszorút, meg ajtódíszt készíteni :)
Aztán átrendeztem a lakásunkat. És hogy valami értelmesebb példát is említsek: a már meglévö dalokra dallamot és szövegeket farigcsáltam. Még szerencse, hogy Stofi végzett a sulival, mert pont kifogytam az alakítandó dalokból...

Az elözö beírásom óta voltunk 2 Zanzi koncerten. Mindkét alkalommal eljött Zizi is, aki teljesen elkényeztet bennünket: hol gyümölcsöt hoz nekünk, hol süteményt vagy csokit, de üres kézzel még soha nem jött. Most is hozott olyan finom, saját készítésü sütit, hogy teljesen rosszul lettem, annyit zabáltam belöle. Nem tudtam abbahagyni az evést, amíg el nem fogyott az összes süti. Hogy fogjuk a kedvességét meghálálni? Köszi Zizi, és köszi Krisztián! Arik vagytok!

Hétvégén a hugom szalagavatójára mentünk Kiskunhalasra. Nagyon-nagyon cuki volt! Ö a Hawaii táncban vett részt, ami sztem a legjobb és leglátványosabb volt a három osztály tánca közül. Anyukám természetesen nagyon finomakat fözött nekünk, megbeszéltük a karácsonyozás részleteit, megdögönyöztem az édes kis unokahugomat és öcsémet, aztán siettünk haza, mert a cicáink 3 napig a Judyra és a Beára voltak bízva, és már nagyon aggódtunk miattuk ;)


 
 Eto szülinapi partija [2004-11-26]

Szombaton meglepetés parti készülődött Eto 30. szülinapjára Annácska (Eto felesége) szervezésében. A helyszín egy pesti étterem volt, ahol este 7-kor gyülekeztek a meghívott meglepetés vendégek. Fél 8 körül az ünnepelt is megjelent, és a meglepődöttségtől eltorzult arccal fújta el a szülinapjára célzottan készíttetett diétás torta tetején lévő gyertyákat.

Ott volt mindenki, aki sokat jelent Etonak: szülei, tesója, barátai, a felesége és családja, old venus tagok, és jelenlegi venus tagok egyaránt. Mindenki átadta az ajándékát Etonak. Mi a sor végére álltunk, hogy az általunk átadott zenekari közös meglepi ragadjon meg legjobban Eto emlékképei között. Ez nem volt más, mint egy 30-as km korlátozó tábla, természetesen dedikálásokkal ellátva. Ráírtuk továbba: E M L É K (eztető)Ü L! Szóban pedig hozzátettük, hogy reméljük, hogy a 100-as táblát is mi adhatjuk majd át!

Az ajándékozás után elmaradhatatlan volt a pálinkaivás, majd megnéztünk kivetítőn egy kisfilmet, melyet Annácska állított össze. Fotók és videofelvételek segítségével kísérhettük végig Eto eddigi éleútját. Sokat nevettünk, voltak komolyabb pillanatok, megható képsorok egyaránt. Aztán vacsi következett, majd egy Activity-t nyomtunk, melyben a feladványok mind-mind Etoval voltak kapcsolatosak. A játékot két csapatra osztva játszottuk, a nyertes csapat pedig egy oroszkrém torta boldog tulaja lett! (Ezek Mi lettünk (Venus)!) Hát, nem hiába, a zenekar szinte egy család, úgy ismerjük egymást, mint a saját tenyerünket.

Azt est fénypontja a közös karaoke volt, amikor az általunk kiválasztott dalokat egyesült erővel énekeltük el. Töpi volt a fő nótafa, hihetetlen mennyiségű dalt tud! Stofi is választott egy dalt, amit Eto tiszteletére adott elő. Ez nem más volt, mint a Metallica: Master of Puppets című üvöltős-zúzós szerzeménye. (Ezalatt a fele társaság hazament ;) hi-hi

A végén annyira belejöttünk az éneklésbe, hogy úgy kellett minket kidobni a helyről. Nálunk folytatódott az after parti. Sebi (egykori dobosunk) és Háry Petya (egykori zenei rendezőnk) nálunk aludtak. Volt nagy horkolás :)


 
 Parti hátán parti [2004-11-26]

Szerdán este felkerekedtünk, és hazavittük anyukámat Kiskunhalasra. Otthon apu vacsival várt minket, majd közös programként megnéztük a MegaSztárt. Nagyon szeretjük ezt a műsort, egyet sem szoktunk kihagyni. Meglepő, hogy mennyi tehetséges és jó torkú ember rejtőzködik kis hazánk bugyraiban. És az is meglepő, hogy mennyi próbatermi zenekar van, akikről nem is tudunk. Mindig nosztalgia fog el, amikor látom ezeket a kis bejátszásokat, hisz' mi is onnan indultunk valamikor. A hugommal szinte felsikoltottunk örömünkben, amikor az egyik csajszi kedvenc előadónk, Anouk egyik dalát tervezte előadni. Meglepetésként ért, hogy többen is ismerik ezt a holland énekesnőt!
Jókedvűen telt az este, a szüleimnél mindig visszamegyek a korban, és újra gyerekként tudok viselkedni, ami mindig mókás szituációkhoz vezet.

Másnap jöttünk is haza, mert este Zanzi koncira mentünk csekkolni, hogy minden rendben zajlik-e. A buli fergeteg partiba csapott át, miután majdnem mindenki felöntött a garatra! A kisteremben a Bergendy zenekar játszott, ami annyira bejött, hogy még táncoltunk is Krisztikével és Ritcsivel. Mindeközben adtam egy riportot a helyi rádiónak, amit tiszta fejjel nem szívesen hallgatnék vissza...ááá

Buli után nálunk aludt Ritcsi és Kriszti. Pár óra pihenés múlva kábultan keltünk. Elfuvaroztam Ritcsit Töpi sulijába, ahol mint meghívott sztárvendég jelent meg Sidivel egyetemben. Töpi engem is marasztalt, de egy csomó dolgom volt még aznap, így siettem tovább.

Másnap is partiba csöppentünk, ugyanis a Viva Álombuliba voltunk meghívva. Egy kicsit beszélgettem Zanziékkal, iszogattunk, miközben mosolyogva néztem, ahogy a VV egykori szereplői iszonyat módon kelletik magukat a fotósoknak...
Nem maradtunk sokáig, mert nagyon nagy tömeg volt, és nagyon fáradtak voltunk.


 
 Interjúk [2004-11-26]

A keddi énekóra után siettem a vasútállomásra, mert anyukám úgy határozott - "ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" alapon -, hogy meglátogat. Nagyon-nagyon örültem neki! Olyan cuki volt, főzött finom csirkepaprikást, felpakolta magát és az elemózsiát, és felvonatozott Kiskunhalasról. Ráadásul egyedül, mert apukám és a hugom is sajnos lebetegedett, így ők otthon maradtak a bacijaikkal. Rég nem ettem olyan jóízűen, mint aznap. Anyukám főztje felülmúlhatatlan!

Este végre találkozhattam a music.hu egyik szerkesztőjével, Fiák Krisztával személyesen is. Vele eddig még csak e-mailen volt szerencsém kontaktálni, így izgalommal vártam a randevút a Mammut-ban. Nagyon kedves lányt ismertem meg a személyében. Majdnem egy óra hosszat beszélgettünk.
Másnap pedig egy tv riportra voltunk hivatalosak. A majdnem fél órás kötetlen beszélgetést vidéki televíziókban láthatjátok majd.


 
 Újra jelentkezem [2004-11-13]

Bocs, hogy csak most, de az az igazság, hogy nem nagyon volt kedvem mostanság irogatni. De ne essetek kétségbe, ilyenkor mindig visszalapozok a naptáramban, és fel tudom idézni, hogy mik is történtek velem az utóbbi hetekben.

Lássuk csak...voltam azóta Zanzibar koncerten az Old Man's-ben, ahol jól összejött a szokásos lánycsapat, és koncert után még egy kis táncra is futotta. Nem maradtunk sokáig a keddi énekórám miatt. Mióta dalokat is veszünk a tanárnővel, lelkiismeretesen szoktam készülni, sokszor az óra elötti pillanatokban is gyakorlok. Óra után taliztam Judlyval meg Krisztával, beültünk egy kávéra, és dumcsiztunk, amíg a testvérem, Szabina vonatja meg nem érkezett. Őszi szünet lévén ugyanis eljött hozzám egy pár napra. Másnap szervízbe kellett vinnem a kocsinkat, és amíg kész nem lett, beugrottunk Judyhoz egy teára.

Csütörtökön úgy döntöttem, megnézem a Pecsa-beli Unique koncertet. A hangmérnökünk, Géza dolgozott velük aznap, és fel tudott bennünket írni a vendéglistára, így nem kellett jegyre költenünk. A koncert sajnos így is drága lett, ugyanis feltörték az autómat, és ellopták belőle a digitális fényképezőgépemet (mér' nem vittem be magammal?!), meg az irataimat. Azóta az okmányaim pótlása miatt rohangálok össze-vissza, mint pók a falon. A koncert egyébként tetszett, és Tücsivel is összefutottam, tudjátok, a táncpartneremmel..levágatta a haját, nagyon édi fejszerkezete lett! A hugomnak nem annyira jött be a koncert, halálra unta magát. Ő inkább a keményebb zenét kedveli (yeah).

Szombaton ismét Zanzibar koncertre mentünk Stofival meg Szabival, de ezt már csak a büféböl tudtam figyelemmel kísérni, mert egy kicsit sok volt mostanában a koncert. Utána lementünk a csajokkal egy szórakozóhelyre, de nem sokáig bírtuk a kiképzést. Krisztinél hajtottuk álomra a buksinkat, aki volt oly kedves, és befogadott bennünket. Reggel tömegközlekedéssel jöttünk haza, ami elég nagy szó nálam, mert én mindig kocsival járok, lévén, hogy vidékröl járok be a városba. Egy élmény volt!

Vasárnap kimentünk próbálni, ahol rögzítettük az új dalainkat. A szokásos énekóra pedig most izgalmasnak bizonyult, mert kettő elég nehéz Barbra Streisand nótát kellett prezentálnom a tanárnő elött. Azt mondta, tetszett neki az előadás, úgyhogy büszke vagyok magamra :)

Csütörtökön Szegedre mentem Stofival, ismét egy vizsga miatt. Amíg Stof vizsgázott, én taliztam a gyerekkori legjobb barátnőmmel, Varga Anitával. Ha nem tudnátok, akkor elmondom, hogy Szegeden éltünk három évig, ott született az egyik tesóm, Szabina. Anitának pedig nemrég született egy gyönyörű kislánya, és nagyon furi volt látni őt, mint anyukát! Jól esett a találkozás! Jövő héten megint megyek!


 
 Környezetvédelem, Zanzibar [2004-11-03]

Valamelyik nap kinéztem Judyval a BNV-re, ahol a környezetvédelem jegyében tudtam tájékozódni, hála drága Erának, aki volt oly kedves, és meghívott. Sok fontos dolgot tudtam meg, nagyon hasznos kis délután volt. Képzeljétek, amikor megérkeztem a BNV főbejáratához, megálltam a mellette lévő hotel parkolójában. Odajött a hotel parkolóőre, és el akart zavarni. Erre én kérleltem, had maradjak, mire ő közölte, hogy mennyit érne ez meg nekem (mellesleg leszögezte, hogy a szemközti parkolóban 600 Ft/alkalom a parkolás díja). Hát nem felháborító? Vagyis inkább undorító!

Még aznap lenéztünk a Közgázra, ahol Zanzi konci volt. Nem maradtunk after partin, csak koncert végéig, mert másnap énekórára kellett mennem, és fel kellett készülnöm előtte. Elkezdtünk dalokat is tanulni, és nagyon élvezem!!!

Kaptunk új telcsit a T-mobile jóvoltából! Etoval órákat vártunk rá a szervízben, mert Nokiáról Sony Ericssonra váltottam, és nem volt olyan egyszerű átmenteni az adatokat a régiből az újba. A szervízes fiúk végül ügyesen megoldották a problémát!


 
 Szennyvíz és Szüret [2004-10-26]

A hét elején azzal voltam elfoglalva, hogy a házunkban bekövetkezett lefolyó dugulást elhárítsam valahogy. Teljesen kétségbe voltam esve: nem tudtam mosogatni meg mosni sem. Aztán nagynehezen előkerítettem egy dugulás elhárító csapatot, akik mindent rendbehoztak.

Csütörtökön elkísértem Szegedre Stofit, aki immáron a második államvizsgáját teljesítette!!! (Pfúh, már csak 3 maradt hátra!) Nagyon aggódtam érte, mert ezen a jogon olyan szivatások vannak, hogy az valami eszméletlen! Részvétem minden hallgatónak!

A hétvégén Pixihez voltunk hivatalosak Veresegyházra, egy jó kis szüretre. Megittam egy csomó mustot, aminek estére meg is lett a hatása, dehát mit tegyek, olyan finom volt!
Eto elhozta a kisfiát is. Nagyon édi bébi! Nővekszik, mint egy gomba. A nap kellemesen telt, préseltük a szőlőt, ittuk a levét.

Miután nagyjából végeztünk a szürettel, elmentünk megnézni a híres veresegyházi medvefarmot. Ti hallottatok már erről? Egy hatalmas erdős területen adnak élőhelyet olyan medvéknek és farkasoknak, akik ezelőtt különféle állatkertek picike ketreceiben tengődtek. Most még saját barlangokat is kaptak. Rengeteg medve van itt, elképesztő! És lehet őket etetni mézzel. Ki van készítve mézes csupor, meg egy nagyon hosszú nyelű fakanál. A képen látható maci is éppen mézet nyalogat :) Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ezt a farmot, nagyon jópofa! Én legalább 15-20 medvét láttam, ami egyszerre nagyon furcsa látvány. A farkasok is jól elvannak a maguk terülén (külön a maciktól). Az egyik akkorát púzott az orrunk alá, hogy majdnem a föld is beleremegett! Úgy tűnik, a farkasok is szoktak ilyet, nemcsak a Venus fiúk a mikrobuszban ;).......
....vicc vót...


 
 Múlt heti média turné [2004-10-18]

A múlt héten majdnem minden nap úton voltam, ezért is nem tudtam beszámolni nektek a napjaimról. Reggel 7-8 körül keltem, és este 11 körül értem haza. Az új dalunk kapcsán látogattam el vidéki rádiókhoz és tévékhez. Eredetileg Etoval mentem volna, de ő sajnos lebetegedett, Stofi meg reggeltől estig készül az államvizsgáira, így az útitársam Pixi lett, a zenekarunk sofőrje és mindenese. Bejártuk egész Észak-Kelet és Kelet-Magyarországot, meg az Alföld dél-keleti részét. Minden városban nagyon kedvesen fogadtak, és dícsérték a "Veled létezem"-et, nagyon tetszik mindenkinek a dal is, meg a klip is! Utóbbiról mindenki áradozott, hogy mennyire szép és megható, csak azt sajnálják, hogy keveset látják a tv-ben :(

Nagyon örültem, hogy ilyen lelkesen fogadtak mindenhol! Most teljesen fel vagyok töltődve, annak ellenére, hogy ez a tour teljesen lefárasztott szellemileg. A napjaim végére úgy éreztem, mintha kifacsarták volna az agyam. Mindenesetre nagyon hasznos és élménydús körút volt.

A hétvégét Kiskunhalason töltöttem, ahol a nővérem kisgyerekeire segítettem felügyelni. Korábban említettem, hogy ajándékoztunk a nővéremnek és a férjének egy "soproni hétvégét" (természetesen gyerekek nélkül), amit most töltöttek le, így a két gyerkőc anyuékhoz került megőrzésre. Hát, mit ne mondjak, elég nehéz két lurkóra figyelni egész nap! Le a kalappal a többgyermekes anyukák előtt!!!
Vasárnap még segítettem a hugomnak egy kicsit matekozni, aztán indultam haza, mert itthon is sok feladat várt, és már kb. egy hete távol voltam.


 
 Koncert a B7-ben [2004-10-10]

7-én a budapesti B7 Music Klubban léptünk fel. A hely nagyon tuti, csak az a baj, hogy 10-kor el kellett kezdenünk játszani, az emberek meg éjfél körül járnak bulizni, így a koncert végére sikerült csak jelentősebb közönségre szert tenni. Aki viszont ott volt az elejétől, az nagyon jól érezte magát! Ott volt mindenki, aki számomra fontos, kivéve Ernát :( Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól, akikre nem tudtam elég időt szentelni! Annyi barátom összegyűlt, hogy csak kapkodtam a fejem! Nagyon jól esett! Puszi nektek!!!
A koncert után nagyon jó buli kerekedett! Akkorát táncoltunk a lányokkal, hogy csak na! Tücsi, örülök, hogy ránk találtál, és írtál a vendégkönyvünkbe! (Tücsi a kinevezett tánctanárom!!!) Hajnal háromig tartott a buli. Hazavittem Tücsit, meg Judyt, aztán szunyáltam egy nagyot. Vagyis csak egy kicsit, mert reggel korán kellett kelni. Olyan izomlázam lett, hogy alig tudtam kikecmeregni az ágyból, de megígértem Stofinak, hogy elkísérem Szegedre, az államvizsgájára. A vizsga sikerült, de még van belőle 4, úgyhogy szorítsatok ti is Stofinak, aki ha minden jól megy, még az idén átkeresztelődik Dr. Kellermann Kristóffá. Jól hangzik, nem?


 
 Szülinapi meglepi parti [2004-10-06]

Szerdán egy szülinapi partira voltunk hivatalosak. Nagyon izgi volt, mert a szervezés szerint az ünnepelt mit sem sejtett az esti meglepetés partiról. Csak akkor döbbent rá, hogy itt bizony ünneplés lesz, amikor hazaért, mi pedig előbújtunk rejtekhelyünkről. Nagyon nagy meglepi volt, örültünk az ünnepelt örömének :)
Ezen az estén hallhattam Gáspár Laci még meg nem jelent lemezanyagát (Pszt! Ne mondjátok el senkinek!), ami így első hallásra nem annyira fogott meg, de őszintén szólva nem is nagyon tudtam odafigyelni a hangzavar miatt...Inkább akkor mondok majd véleményt, ha végre nyugodtan végig tudom hallgatni a lemezt.
Ettünk-ittunk-beszélgettünk egy ideig, a buli azonban nem tudott átcsapni fergeteg partiba, mert hétköznap lévén mindenki parázott a másnapi korán kelés miatt - kivéve engem, Stofit, és Császár Elődöt. Nekünk soha nem kell korán kelnünk, és ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak, ugyanis nagy durmizós hírében állok :)


 
 Buli az Atlantisz Yamahával [2004-10-06]

Kedden az énekóra után hajókázásra indultunk. Hangszer szponzorunk, az Atlantisz Yamaha rendezte meg szokásos őszi összejövetelét, melyre idén is - mint mindig - mi is hivatalosak voltunk. Nagyon kellemes este volt! Én még soha nem hajókáztam a Dunán, főleg nem este, amikor gyönyörűek a város fényei! A Yamaha mindig kitesz magáért: nemcsak egy érdekes termékbemutató, fellépő sztárok, és finom vacsi várja a meghívottakat, hanem játékokkal is szórakoztatnak minket. Tavaly pl. egy bowling pályát béreltek ki, ahol csapatokba szerveződve játszottunk értékes Yamaha nyereményekért!!! Most is egy jópofa dologgal rukkoltak elő: karaoke versenyt szerveztek a kiskereskedőknek. A mérközésen én, mint énekes sajna nem vehettem részt, így inkább a zsűrit erősítettem. Nagyon sokat röhögtünk a többfordulós megmérettetés alatt, kiválóan szórakoztunk! Az értékes nyeremények (köztük egy frankfurti utazás két személyre!) hamar gazdára találtak, majd egy többfogásos vacsival zárhattuk a napot, hála kedves vendéglátóinknak!

www.atlantiszyamaha.com


 
 Családi események [2004-09-30]

A keddi énekóra után meglátogattam Mukikát, Etoék kisbabáját. Nagyon cuki! Olyan gyorsan és szépen fejlődik, hogy öröm nézni! Aznap nem én voltam az egyetlen, aki babanézőben volt, rajtam kívül még két lány rajongta körül a kis trónörököst. Mivel ilyen szépen öszzejöttünk - mi, lányok -, az "anyuka" mesedélutánt tartott a szülés gyönyörű pillanatairól. Nagyon megható volt, Anna olyan szépen tud mesélni!

Szombaton egy tv felvételen voltunk, ami szinte az egész napunkat elvette, a délelőtti kamerapróbától kezdve az esti felvételekig. Hogy milyen műsorban, az legyen meglepetés. Kíváncsi vagyok, az ide látogatók fel fogják-e fedezni...

Úgy terveztem, hogy még aznap elindulok Kiskunhalasra, de sajna sokáig elhúzódtak a felvételek, és már nem volt erőm bevállalni azt a hosszú utat, így csak vasárnap reggel indultunk útnak. Otthon a családom már nagyon várt, meg én is vártam a velük való találkozást, mert - bár telefonon majd' minden nap értekezünk - elég régen láttuk egymást. Egyébként a nővérem és a férje 10 éves házasok lettek, és ezt a jeles eseményt ünnepeltük. Kitaláltam, hogy ajándékként befizetem őket egy hosszú hétvégére valami szép helyre. Sikerült is találnom egy gyönyörű hotelt egy gyönyörű helyen, Sopronban. Az "ifjú pár" nagyon örült az ajándéknak! Kigyűjtöttem a netről, szépen kinyomtattam és befűztem egy három napos programot Sopron környékére, hogy élménydúsan teljen a pihenés. Már alig várom...pedig én nem is megyek :(

A fotó a tv forgatás előtt készült az öltözőnkben.


 
 Az elmúlt egy hét [2004-09-21]

Hétfőn meglátogattak bennünket az egyik uncsitesómék vidékről, akik eredetileg vásárlás céljából jöttek fel Pestre, de sikerült őket hozzánk is elcsábítani egy pár órára. Az egész napot szinte velük, és az édibédi kisfiukkal töltöttem. Kedden a szokásos énekóra volt, a többi napon pedig a kertemben tüsténkedtem egész héten, meg ezt-azt intézgettem, amúgy semmi említésre méltó nem történt azon kívűl, hogy Buci cicám felfalta a legkövérebb aranyhalamat a kerti tóból, a kerítésünket meg valami primitív ember telifirkálta képernyőre nem vethető szavakkal.

A hétvége családi volt, BNV-zés, Ikeázás tarkította az eseményeket. Utóbbit nagyon imádom, egyik kedvenc időtöltésem színhelye! Nagyon szeretek ugyanis lakberendezni. Nameg az Ikeás kaja sem elhanyagolható szempont a sűrű látogatásaimat tekintve. Nyam-nyam, be is kapok valamit, már az említésétől is éhes lettem...


 
 Koncert [2004-09-21]

A Tatára való indulásunk idejére rendbe jöttem egy kicsit. Aznapra én szolgáltattam a témát, a fiúk egész úton rajtam röhögtek. Van ugyanis egy általunk kitalált történet, miszerint ha valamelyikünk rosszul lesz piától, azt átkereszteljük: a fiúk B betűvel kezdődő lánynevet kapnak, a lányok pedig B betűvel kezdődő fiúnevet. Eddig - zenekarunk történetének közel 8 éve alatt - csak B betűs lányaink voltak. Volt Beánk, Barbaránk és Brigittánk, mostmár van egy BÉLA is a csapatban...erről ennyit.

A koncertünk kezdése hála égnek elcsúszott egy kicsit a tervezett 21 óra helyett majdnem 22:30-ra, így mire a színpadra fel kellett másznom, már teljesen rendben voltam. Sőt, még egy vodka-narancsba is bele tudtam nyalni, amit egy első sorban tomboló srác nyomott a kezembe. A "tábori" koncert iszonyatosan jó volt, jól éreztük magunkat a szinpadon! Még vissza is tapsolt bennünket a közönség! Buli után a táborban ettünk-ittunk-beszélgettünk még egy kicsit, aztán hazafelé vettük az irányt. Elfáradtam, el is aludtam a buszban, pedig nem volt valami hosszú az út.


 
 Viva riport [2004-09-17]

Szerdán a Viva-ba mentünk, kétszer is: kora délután bevittük a főnöknek az új klipünket, este pedig egy riportra mentünk vissza, ahol kettő klipről kellett elmondanunk a véleményünket.

Pénteken ismét a Viva-ba vettük az irányt, ahol kora délután az Interaktívban beszélgettünk az új klipről. Most sajnos nem találkoztam senkivel, akinek nagyon örültem volna (mint pl. a múltkor a Gáspár Lacival).

Riport után siettem haza, mert az esti lánybulira kellett készülődnöm. 8 körül Krisztinél gyülekeztünk. Elvittem a klipünket dvd-n, mert a csajok még nem látták. Betettük, megnéztük. Aztán jött egy újabb vendég, megint betettük, megnéztük, aztán jött egy újabb vendég, megint betettük, megnéztük, és ez így ment, amíg mindenki meg nem érkezett. Nagyon jól esett - és a klipet dícséri - hogy mindig mindenki újra és újra megnézte a klipet, nem csak azok, akik még nem látták. Még én is! És mindig várom, hogy mi lesz a klip végén, mintha nem tudnám!

Elindultunk a tervezett szórakozóhelyre, ami épp a szülinapját ünnepelte, így mega buli volt kilátásban. Sokat táncoltunk, Tücsi megtanított a helyes csípőmozgásra :) Hát, nem mondom, mi (ÉN) kirúgtam a hámból rendesen. Nem ecsetelem, de másnap nagyon rosszul voltam, ilyen még nem fordult velem elő! Rendesen másnapos lettem (vagyis aznapos, mert reggel 7-kor sikerült lefeküdnünk), és azon izgultam, hogy estére legyek jobban, ugyanis koncertre kellett indulnunk este 6-kor....folyt.köv.


 
 Lustaságom gyümölcse... [2004-09-15]

...hogy csak most írok. Bocs. Az igazság egyébként az, hogy beparáztam attól, hogy itt az ősz, és minden szabad időmet a friss levegőn próbálom tölteni (...és nem a gép előtt! Bár, megoldaná a dolgot, ha kivinném az udvarra ;) Gyűlölöm a rossz időt, az őszt, a telet, ilyenkor általában depi szoktam lenni. De erről majd később.
Tehát, ott tartottam, hogy Szegeden koncerteztünk hétfőn. Másnap, azaz kedden pedig Zanzi koncira mentünk a barátnőimmel. Gyülekeztünk Krisztinél, akinek sikerült olyan barátnőit meghívni, akikkel nem ismertük egymást, de a borozgatás eredményeképpen gyorsan megeredt a nyelvünk, és már mint jó barátnők indultunk tovább, a ZP-be. A koncerten konkrétan halálfélelmem volt, mert a csajok berángattak a 2. sorba, ahol olyan lökdösődés alakult ki, hogy azt hittem, nem élem túl! Ráadásul pacskerban voltam, és egy idő után kezdett kirajzolódni abban a parázós agyamban, hogy a szombati Venus koncerten gipszben állhatok majd a színpadra. Aztán valahogy megúsztam. Ott volt mindenki, aki számít, most helyhiány miatt nem is sorolom fel, mennyi kedves baráttal/barátnővel futottam össze. Megbeszéltük velük, hogy pénteken lánybulit tartunk, de erről majd később...


 
 Koncert [2004-09-08]

Hétfőn Szegedre indultunk. Imádok oda menni, mert nagyon jó nosztalgiázni. 10-13 éves koromig ugyanis a "hírös városban" éltünk a szüleimmel. Eto és Stofi is szokott idézgetni az ott töltött egyetemi évekből. Nagyon mókás, megyünk végig a városon, és adott helyek előtt elhaladva egy-egy ember elkezdi mesélni az emlékeit. Én szoktam kezdeni a SZVSE stadionnál: itt loholtam ki a belemet az edzéseken...aztán jön Eto: ebben a tízemeletesben laktam egy évig...aztán Stofi: itt boncoltuk a hullákat annak idején...aztán megint Stofi: itt húztak meg a vizsgán...aztán megint én: ide jártam iskolába...És ezeket mindig elmondjuk, ahányszor Szegedre jövünk, de olyan jóóó...nagyon élvezzük, boldogság hormonokat szabadít fel bennünk.

A szokásos útvonalunk a Jate Klub felé le volt zárva, ezért valahogy a sétálóutca felé keveredtünk. Picure-ral gyorsan fogtuk is magunkat, kiugrottunk a buszból, és inkább gyalog folytattuk utunkat. Befizettünk két-két gombóc fagyira a hírös Virág cukrászdában. Annyira jó volt végigsétálni a Kárász utcán! Én nagyon szerettem Szegeden lakni. Akkor voltam abban a korban, amikor az első szerelmek köttetnek, fúúú, nagyon szerelmes voltam az egyik osztálytársamba...aztán visszaköltöztünk Kiskunhalasra :(

A koncert nagyon jól sikerült, élveztük mindannyian. Eljött Erna, aki hozott magával egy csapat barátot. Nagyon ari volt mindenki! Örülök, hogy új barátokra tettem szert! Iszogattunk, beszélgettünk, aztán indultunk haza, mert Töpi tanár úr és Picure kedden reggel már a munkahelyükön kellett, hogy eleget tegyenek az elvárásoknak...

A mellékelt fotó abban az időben készült, amikor Szegeden éltünk. A babát karácsonyra kaptam :)


 
 Hétvége [2004-09-08]

A szombatot vidéken töltöttem szülőknél, vasárnap délután pedig itthon rendeztünk egy kis összejövetelt. Izgi volt, mert Etoék kisbabával jöttek el hozzánk, akinek ez volt a második leghosszabb útja, amióta megszületett. Most egy hónapos a venus bébi, és nagyon édi-bédi! Tök jól elvolt nálunk a friss levegőn. Nameg kényeztetve volt rendesen, valaki mindig ringatta a seggét. Ebben én voltam a főkolompos, ezért a bébi meg is jutalmazott egy hatalmas büfivel, ami szétkenődött az egész hátamon.
Itt volt Picure is, aki finom borokat hozott, ezért hamar jókedv kerekedett. Én most az egyszer kihagytam a borozgatást, mert inkább a bébivel voltam elfoglalva.
Este kerti sütögetést csaptunk. Eto és Stofi hosszasan készítették elő a husikat, egész délután a szűzpecsenye foghagymával és szalonnával való tűzdelgetésével voltak elfoglalva. A husi nagyon finom lett, megint sikerült jól kiütni magunkat, dehát a kulináris élvezeteknek nem nagyon tudunk ellenállni. A vendégsereg 9 körül feloszlott, mert a babát haza kellett vinni fürdetni, meg ilyenek.
Szép este volt.

(A csatolt fotót Eto guru a függőszékben pihen :)


 
 Chat, próba [2004-09-04]

Szerdán a chat.hu vendége voltam. Mikor megérkeztem a megadott címre, egy kedves fiatal fiú már várt rám. Bejelentkeztünk a chat szobába, aztán elindult a kérdések özöne. Aki ott járt, és kérdést tett fel, de az nem jelent meg a chat ablakban, annak üzenem, hogy nem a nettel volt a probléma, hanem a kérdések sokaságával. Olyan rengeteg kérdés érkezett, hogy muszáj volt szelektálni közülük. Én természetesen láttam az összes kérdést, amiket köszönök szépen minden látogatónak! Nagyon gyorsan elszaladt az az egy óra, pedig próbáltam gyorsan gépelni. Az ottani stáb meg is volt rökönyödve, hogy milyen ügyesen megoldok minden chateléssel kapcsolatos problémát, és hogy milyen gyorsan gépelek, pedig eddig minden vendég csak diktálni tudott, és egy segítő ember gépelte be a válaszait. Még mielőtt nekem adták volna a "gyorsan gépelő, és számítógéppel ügyesen bánó bajnok" címet, elárultam, hogy az eredeti végzettségem szerint informatikus mérnök vagyok, úgyhogy ez a legkevesebb.
Készültek rólam fotók chatelés közben, mely majd a Star magazin 37. számában fog megjelenni egy pár kiragadott kérdés és válasz kíséretében.
Csütörtökön este pedig próbálni mentünk, ahol igyekeztünk feleleveníteni a dalainkat.


 
 Zanzi koncert [2004-08-31]

Vasárnap este kimentünk Újpestre, a Zanzibar koncertet megtekinteni. Találkoztam egy csomó ismerőssel, baráttal, velük lógtam egész este. Volt a helyszínen egy vurstli is, sokféle pörgentyű, céllövölde, dodzsem, meg ilyenek, és a barátnőim rá tudtak venni, hogy beüljek egy elég félelmetesen pörgő-forgó hintába. Mielőtt én is beszálltam volna, egy körre leteszteltettem a csajokat, gondolva, hogy ha ők kibírják, akkor én is. Kibírták...beültem...kék-zöld lett a combom és a vállam. Úgy képzeljétek el, hogy beültünk Judyval egy kétszemélyes "hintaszékbe", ami teljesen át tudott fordulni a tengelye körül, miközben jobbra és balra is pörgették, plusz a talaj is forgott a hinták alatt. Nagy élmény volt! Sikítottam, mint egy őrült! A kék-zöld foltok meg a ránk csukódó hevedertől származnak. Enélkül nehezen maradtunk volna benne a fejjel lefelé lógó hintában. Már elég régen tudtam rávenni magam ilyesmire, mert engem valamilyen oknál fogva mindig baleset ér a vidámparkokban. Kiskoromban egyszer majdnem a fejbőrőm is letépte egy kis motoros autó motorja, mert nem volt fedés a tetején, és bekapta az akkor még hosszan lengedező hajamat. Azóta egy kicsit parázok az ilyen helyeken.

A koncert kezdetekor a csajok berángattak az első sorba, ahol elég kellemetlenül éreztem magam, de kibírtam valahogy. Ott készítette rólam Zsófi a mellékelt fotót, és megígértem neki, hogy fel fogom tenni. Haláli, nem? Aztán összefutottam rÉkával is, akivel eddig csak levélben tartottam a kapcsolatot. Mindig fura egy ilyen találkozás, az ember nem is tudja hirtelen, mit mondjon a másiknak. Ott volt Zizi és Krisztián. Krisz adott nekem egy Mire jó? csengőhangot, ami nagyon mókás: az énekdallamot nem jól szedték le hozzá. Végülis csak egy hang hibádzik, de nagyon jót lehet rajta röhögni. Aztán rövid beszélgetés után húztunk haza, mert hétfőn korán kellett kelnünk.


 
 Hétvége [2004-08-29]

A hétvégén sajna semmi említésre méltó nem történt. Mindenki el van foglalva valamivel: Stofi egész napokat tanul -> készül az államvizsgájára, Töpinél is kezdődik a suli, Picurnál is...elég szar ez az aug. vége, szept.eleje, bár én már lediplomáztam, de most is szarul élem meg ezt az időszakot.

Eto meg babázik. Nagyon cuki a kis Muki baba (így becézik a szülők)! Kedden meglátogattam őket, és Etoék teljesen meg voltak rökönyödve, hogy Muki milyen jól érzi magát az én karomban :)

Képzeljétek, Oli küldött egy fotót Mexikóból! Mexikóvárosban talált egy VENUS nevű utcát. Azt írta, elég gáz környék, nagyon rezgett a gatyája, hogy letámadják, és ellopják tőle a fotómasináját, de szerencsére megúszta. Puszi neki sok-sok! És az egész naplóolvasó társulat nevében felszólítom, hogy jöjjön mostmár HAZA, mer' nagyon hiányzik!!!


 
 Énekóra, klipforgatás [2004-08-26]

Kedden az énekóra után az egyik cicám, Bercike szülinapját ünnepeltük (ez annyit takar, hogy a legfincsibb kaját kapta, ami csak létezik :)

A szerda és csütörtök azzal telt/telik, hogy a Zanzi honlapot "építgetem". Ugyanis nemcsak a mi honlapunknak, hanem a Zanzibar honlapnak is én vagyok a szerkesztője. Mp3-akat gyártottam belehallgatás céljából album dalokhoz, meg a remixeket is most töltöm fel, így aki kíváncsi, az menjen a www.zanzibar.hu-ra, és hallgassa meg őket.

Az Andi Napló olvasóknak pedig elárulom, hogy elkészült az új videoklipünk a "Veled létezem" című dalhoz. A gyönyörű felvételeket filmre forgattuk, ami nagyon szép színvilágot eredményezett. A rendező pedig Herkó Attila volt, aki olyan nagysikerű klipeket rendezett már, mint a Hooligans utóbbi klipjei, meg a Zanzi klipjei. Bővebb infót azonban nem árulhatok el, amíg a Viva-n nem debütál. Ez valószínűleg a jövő héten várható.

Egyelőre a forgatáson készült fotókkal tudom kielégíteni a kíváncsiságotokat, amiket megtaláltok a Galériában.


 
 Aug. 21. [2004-08-23]

Szegedre indultunk, ahol a Grill Fesztiválon léptünk fel. Odaérve taliztam Ernával, aki csak a mi kedvünkért (na jó, meg a barátnői kedvéért) jött le Miskolcról Szegedre. Már beállás alatt elkezdtek gyülekezni az esőfelhők, de én bíztam benne, hogy kitartunk a koncert végéig eső nélkül. Sajnos, ahogy elkezdtük az első dalunkat, az eső is elkezdte a saját koncertjét. Még szerencse, hogy a színpadfedés egy kicsit kinyúlt előre meg oldalra, így a közönség be tudott húzódni az eső elől, meg voltak élelmesebbek, akik esernyővel érkeztek.

Nagyon barátságos, bensőséges kis buli kerekedett, én nagyon-nagyon jól éreztem magam. Közel volt mindenki hozzám, és én szeretem, ha kontaktálni tudok a közönséggel. A halálom, amikor kordonnal van körbevéve a színpad, és az emberek kilóméterekre állnak tőlünk. Igaz, hogy nem túl egészséges, ha túl közel állnak, mert akkor gyakran a hangfalak elé kerülnek, így az énekből semmit nem hallanak, csak a gitárokat meg a dobot, ami üvölt a színpadon. Javasoltam hát, hogy tekintettel a körülményekre fordítsuk ki a lábmonitorokat a közönség felé, így a színpad előtt álló embereknek megoldottam ezt a paráját. (Megj.: a lábmonirotokból az ének szól!)

Ott volt a koncerten Stofi bátyja és családja, akik Szegeden élnek. A kis 6 éves unokaöccs, Alex a koncert után kérte a szüleit, hogy had maradjon még ébren otthon egy kicsit, mert a Stofitól ellesett egy pár gitár fikcsit a koncerten, és azokat szeretné kigyakorolni még lefekvés előtt! Nagyon édi volt!

Az eső természetesen nem hagyta abba, így az aznapi második, mezőkovácsházi koncertünk nem lett megtartva. Helyette visszamegyünk majd szeptember elején pótolni...

Egész nap nem ettünk semmit, olyan éhesek voltunk, hogy hazafelé beértük MOL péksütikkel. Aztán gyorsan el is aludtunk a buszban. Kivéve a sofőrünket, Pixit...legalább is hazaértünk épségben :)


 
 Ünnepek [2004-08-23]

18-án szerdán volt anyukám névnapja. Mivel nem tudtam elmenni Kiskunhalasra felköszönteni, futárszolgálattal küldtem neki egy gyönyörű virágcsokrot :)

Csütörtökön este egy kerti partit rendeztünk, ahova meghívtuk a zanzi zenekart, meg a hangmérnökünket. Finom husit sütögettünk, iszogattunk, a fiúk természetesen a gitár- és erősítőmániájukkal kapcsolatos beszélgetésbe bonyolódtak, mint mindig, mi lányok pedig dvd-n megnéztük a Sziget Nagyszínpados Zanzi koncit. Ritácska hamar el is aludt rajta ;)

Másnap gyors takarítás a buli után, majd indulás a Balatonra. Bogláron léptünk fel éjfél körül. Annyira hideg és erős szél fújt, hogy a közönség teljesen szétfagyott. A színpadon hála égnek mindig melegebb van a lámpák miatt. A buli azért jól sikerült, kivéve, hogy alig tudtam forgatni a nyelvem a számban, mert koncert előtt megettem egy forró főtt kukoricát, ami lepörkölte az egész pofámat. Én már csak ilyen kis mohó vagyok, nem tudom kivárni, míg a kaja kihül.

A színpadról lejövet egyszer csak előkerült Viktor a Bikiniből, aki meg volt győződve arról, hogy utánunk fognak játszani, a mi szinpadunkon. Gyorsan felvilágosítottuk, hogy nem a mi szinpadunkon, és nem utánunk kellett volna játszaniuk, hanem egy másik színpadon, és éjfélkor, amikor mi is kezdtünk. Kb. ötször kellett még neki elmondanunk, mire felfogta. Eszéről nem tudott, annyira kész volt. Azt mondta, ez lett volna ma a negyedik bulijuk, ami egy kis túlzásnak tűnt, de ha ő mondja...Aztán egyszer csak elindult a kilóméterekre levő másik színpadhoz, gyalog...
Hogy ezek után mi történt, nem tudom. Ha valaki bővebbet tud, akkor írja már meg az andi@venusnet.hu-ra, nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre.


 
 Mi történt a Karaván óta? [2004-08-17]

Újra számítógépközelbe engedtem magam, hogy egy kicsit írjak arról, mi is történt velem az utóbbi bő egy hétben.

Kedd, mint mindig énekóra.
Hazafelé jövet elcsábítottam hozzánk Márti barátnőmet, akivel ezer éve nem találkoztam, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi van vele. Este bográcsgulyást készítettünk a szabad ég alatt, amibe annyi vörösbort öntöttünk, hogy majdnem borleves lett belőle :) Sokat beszélgettünk, jókat nevetgéltünk.

Csütörtökön pedig a szüleimet csábítottam el hozzánk, egy kis munkával egybekötött pihenésre. Kerti tavat készítettünk. Apukám segített ásni, anyu meg az ellátásunkról gondoskodott, és finomabbnál finomabb étkeket főzött nekünk. Pénteken este a nővéremék is csatlakoztak hozzánk, így még gyorsabban haladt a munka, és szombat estére már készen is volt a csodaszép kerti tavacska.
A legjobb az egészben az volt, hogy itt volt az egész családom: anyu, apu, a hugom, a nővérkém, a sógorom, és a nővéremék két kis gyerkőce.

Ma, azaz kedden újra énekórára mentem.

Ezzel be is fejezem, így legalább keretes a történet ;)

(A fotón buci cicám "ittasan". Kompozíció by Kámán Szabina.)


 
 Danubius Karaván, Győr [2004-08-11]

Szombaton Győrbe indultunk, ahol a Danubius Karaván egyik állomásán léptünk fel. A koncert jól sikerült, és mi is jól éreztük magunkat. Rengeteg dedikálást osztogattunk, és végre találkozhattunk Barkával, aki zenekarunk rajongói lapját készíti. Nagyon édi volt! Készítettünk fotókat, meg minden, aztán hazaindultunk. A buszban egyfolytában idétlenkedtünk , mint az ovisok, Eto meg kattintgatta a fotómasináját. Majd ha megkapom a fotókat, leközlök néhány olyat belőle, ami képernyőképes...


 
 Sziget - 2. nap [2004-08-11]

Etonál ébredtünk, majd hazafelé vettük az irányt, ahonnan gyors készülődés után máris vágtáztunk vissza a Szigetre. (Vagyis előtte még beugrottam egy laza hajvágásra, hogy szép legyek :) Miután leálltunk a VIP parkolóban, közölték, hogy onnan gyalog nem mehetünk tovább. Leintettünk hát egy befelé igyekvő, behajtási engedéllyel rendelkező autóst, aki szives-örömest bevitt minket a Szigetre. Amikor odaértünk, Zanziék már javában nyomták a beállást a nagyszínpadon. Aztán belecsaptak a húrokba. A korai kezdés ellenére elég sokan összegyűltek a koncertre. Miután a visszataps is megvolt, találkoztam a barátnőimmel, akikkel beszélgettünk egy kicsit, majd felköszöntöttem Ritát szülinapja alkalmából (most volt alkalmam rá július 27-e óta). A Zanzi-buszba szállva tudtuk elhagyni a terepet, egészen a VIP parkolóig, ahol átnyergeltünk a saját lovunkra, és hazavágtattunk...pihenni végre.


 
 Sziget 2004 [2004-08-10]

A Sziget Fesztivál nyitónapján volt szerencsénk fellépni az egyik fő támogató, a Dreher színpadán. Amikor odaértünk, egy kicsit megijedtünk, látva a körülményeket: a színpad előtti "tánctér" homokkal volt felszórva, mellette karaoke üvöltött egyfolytában jobbnál jobb hangú jelentkezőkkel, előttünk pedig egy hatalmas bárpult volt kialakítva ülőhelyekkel. Aki járt már koncerten, az tudja, hogy ezen dolgok mindegyike "nehezítő tényező" egy jó buli levezényléséhez. Először is az emberek nem mertek bejönni a homokra, aztán a szomszéd karaoke üvöltött a fülünkbe egész koncert alatt, majd a szemközti pulttól folyamatosan rohangáltak ki az emberek a hangmérnökünkhöz, hogy vegye már lejjebb a hangerőt, mert nem értik a vásárlók szavát. Fél nyolckor el is kezdtük a koncertet, és mire besötétedett, elég jó kis közönség verbuválódott össze. Én lányos zavaromban elfelejtettem koncertkezdő dalunk, a "Mire jó?" szövegét, de - a hugom szerint - nagyon ügyesen korrigáltam. Ilyen sem fordult még elő velem :( De sebaj, ott volt az összes barátnőm, akiknek a jelenléte mindig megnyugtat egy kicsit. Koncert után velük mentem az éjszakába. Iszogattunk, majd a Magic Mirror sátorban kötöttünk ki, ahol egy rohadt jó show-t néztünk meg. Itt találkoztunk egy Dél-Afrikából érkezett idősebb emberrel, aki látta a koncertünket, és nagyon-nagyon tetszett neki. Aztán mászkáltunk még egy kicsit az éjszakában, időnként meg-megpihenve a csajok sátraiban, majd úgy hajnal 3 körül taxiba szálltunk a hugommal, és Etoékhoz hajtottunk, ahol vetett ágy várt ránk. (Nem akartam ilyen későn, és ennyi alkohol elfogyasztása után vidékre autókázni, ezért döntöttünk úgy, hogy Etonál húzzuk meg magunkat.)

A fotón Eto, szemfesték gurigákkal, koncert előtt.


 
 Sziget őrület [2004-08-05]

Csak egy gyors bejelentkezésre van időm: tegnap a Szigeten léptünk fel, és ma is megyünk ki, így most nincs időm élménybeszámolózni, de vasárnap pótolom az egész hetet, megígérem :)


 
 Koncert Csorváson [2004-08-03]

Szombaton reggel megpróbáltunk korán elindulni Marosvásárhelyről, mivel este már a magyarországi Csorváson kellett bizonyítanunk. A határon ripsz-ropsz át tudtunk jutni, még sorbanállás sem volt. Útközben megálltunk egy vendéglőnél ebédelni. Hat óra körül értünk Csorvásra, ahol hatalmas vendégszeretettel vártak bennünket. Beszélgettem egy kicsit Betty-vel, azzal a kislánnyal, akivel még május végén ismerkedtem meg, amikor az eső miatt elmaradt a koncertünk. Egy másik, nagyon aranyos rajongónk pedig picike, saját kezűleg gyöngyből készített krokodilokat is ajándékozott nekünk, aminek nagyon örültünk.
Gyorsan felpakoltunk a színpadra, beálltunk, majd a koncertig hátralevő időt a helyi tornacsarnokban, focizással töltöttük. Zuhanyzás után szaladtunk a színpadhoz, ahol már hatalmas tömeg várt bennünket. Ismét nagyon sikeres koncertünk volt, minden dalunkat hatalmas tapssal jutalmazta a közönség. Még vissza is tapsoltak bennünket, s miután egy kis ráadást nyomtunk, dedikálást osztogattunk a helyi fiataloknak. Aztán a helyi ált. suli menzáján fogadtak bennünket vacsorával, amit nagy étvággyal faltunk be. Az éjféli vacsi után még meg kellett, hogy látogassunk egy helyi vendéglátó egységet, ahol finom mézes páleszt kaptunk jó pár pohárral, amitől eléggé jó kedvünk kerekedett. Hazafelé, úgy hajnal kettő táján kitettük Háry Pétert a buszból Kecskeméten, megnéztük az új házukat kivülről-belülről, amikor egyszer csak csipogott a telcsink. Sms érkezett Eto-tól. Már a kórházból írt nekünk, ahol megkezdődött a Muki kijövetele nevű hadművelet :)


 
 Fürdőzés, koncert [2004-08-01]

Pénteken dél körül ébredeztünk, kajáltunk egyet a panzió éttermében, majd strandoltunk a panzió medencéjénél. Aztán készülődtünk, majd elindultunk a koncert helyszínére. Beállás után bele is csaptunk a húrokba, és egy fergeteges koncert vette kezdetét. Péter a basszus-fronton nagyon jól teljesített, még egy kis csípőmozgás is belefért a produkciójába. Stofi és én próbáltunk neki segíteni koncert közben. Volt egy kis puskája is, így semmi gond nem volt, minden flottul ment. Szerencsénkre az eső is elkerült bennünket. Az erdélyi magyar közönség nagyon szuper volt, tapsoltak, csápoltak, énekeltek velünk. Még vissza is tapsoltak bennünket, annyira bejött nekik a koncert. Hihetetlenül jól éreztem magam, és úgy láttam, a fiúk is. A jól sikerült koncertünket a panzióban próbáltuk megünnepelni, ahol először betúrtunk az arcunkba egy hatalmas vacsorát, majd egy pár pálinka elfogyasztása után a fiúk (kivéve Töpit, aki most is, mint mindig pedánsan viselkedett) elég bátorságot éreztek ahhoz, hogy a szakadó esőben meztelenül ugráljanak bele a medencébe. Én, mint egyedüli lány nem vettem részt a vetkőzésben, én csak tátottam a szám ;) Aztán egy kicsit randalíroztunk még, iszogattunk, énekelgettünk, majd bedőltünk az ágyba.

A fotón azok a kakasok szerepelnek, akik nem hagyták Töpit és Zsoltot aludni a bulizás után!


 
 Erdélyi élmények [2004-08-01]

Csütörtökön dél körül indultunk Marosvásárhelyre, a Félsziget Fesztiválra. A határig nem volt semmi gond, jókat röhögtünk, sztoriztunk Péterrel, aki Eto helyett jött velünk erre a több napos koncertkörútra. A román határon aztán kisebb összetűzésbe keveredtünk három autóssal is (rosszcsontok voltunk, mert nem akartak bennünket beengedni abba a sorba, ahova mi be szerettünk volna állni), aminek következtében egy hatalmas ANULAT feliratot kaptunk az útlevelünkbe, majd a határőr HAZA felkiálltásokkal akarta a tudomásunkra hozni, hogy mi itt semmiféleképpen nem fogunk átkelni a mai nap folyamán, és azonnal forduljunk vissza. Nem akartunk hinni a fülünknek, de a határőr nagyon elszánt volt. Így történt meg, hogy a magyar-román határ közé szorulva ácsingóztunk több, mint egy órát, mire az erdélyi fesztivál szervezőinek elég erős közbenjárásával végre átengedtek bennünket a határon, hatalmas bocsánatkérések közepette.
Hajnal 3-kor értünk Marosvásárhelyre, ahol egy nagyon segítőkész taxisofőr elkísért bennünket a szállásunkra, egy gyönyörű Panzióba. Nagyon fáradtak voltunk, így gyorsan ágyba bújtunk.


 
 Érdekes próba [2004-07-29]

Képzeljétek el, Etoék kisbabája még mindig nem született meg, ezért Eto úgy döntött, hogy az előttünk álló több napos koncertkörútra valaki mást küld maga helyett. Így esett meg, hogy kapásból Háry Péterre gondoltunk, aki az első lemezünk hangszerelője, hangmérnöke volt. Mivel Péter ezáltal egy csomó dalunkat jól ismeri, már csak az utsó két lemez dalait kellett megtanulnia egy nap alatt, nameg a feldolgozásokat. Tegnap este kimentünk próbálni, és ahhoz képest, hogy semmi ideje nem volt a felkészülésre, nem ment olyan rosszul. Sőt! Kicsit furi volt az egész, mert más a basszus sound-ja, meg a játéka is, mint Etoé, de tetszett. Próba után Péter nálunk aludt, merthogy ő kecskeméti srác. Most ébredezünk, és hamarosan indulunk Erdélybe, Marosvásárhelyre, ahol a Félsziget Fesztiválon lépünk majd fel pénteken este, aztán szombaton útba ejtjük még Csorvást, ahol egy eső miatt elmaradt nyár eleji koncertünket pótoljuk be.
Mikor legutóbb Csorváson jártunk, megismerkedtem egy kislánnyal, aki nagyon kedves volt, és azóta levelezünk. És hogy milyen kicsi a világ: kiderült, hogy ő az egyik legjobb barátnőmnek, Mártinak az unokatesója :)


 
 Szülinap [2004-07-27]

Hétfő este stúdióztunk egy kicsit, mert készül a következő maxi lemez, és újramixeljük az erre szánt dalunkat. Ma, azaz kedden pedig énekórán voltam. Estére pedig szülinapi mulatság lesz, hiszen Stofi július 27-én született! Már megvan az ajándék, jól eldugtam, nehogy rátaláljon ;)


 
 Efott [2004-07-27]

Sziasztok!
Pénteken, ahogy valamennyire ki tudtuk pihenni a hosszú autóutat, indultunk Fonyódra, az Efott-ra. Odafelé az autópályán motorosbalesetbe ütköztünk, így csak lépésben tudtunk haladni. Az Efott feeling nagyon tuti volt! A koncertünk elején egyszer csak megjelent az első sorban Ancsa és Judy, akik csak a mi kedvünkért vonatoztak le Fonyódra! A koncerten én nagyon jól éreztem magam, ami lehet, hogy az előtte elfogyasztott Jäger-eknek volt köszönhető. Egyedül Eto volt egy kicsit dekoncentrált, mert a kisbabájuk még mindig nem született meg, és már tiszta ideg, főleg, mikor nem lehet a párja mellett. Megjegyzem, azóta sincs még baby, pedig már nagyon itt volna az ideje.


 
 Újra itthon [2004-07-23]

Tegnap hajnalban szerencsésen hazaérkeztünk a horvát tengerpartról. Az időjárás, a tenger és a táj is zseniális volt! Csak ajánlani tudom mindenkinek Trogirt, azt a Split melletti kis városkát, ahol nekünk most volt szerencsénk megfordulni. Az Óváros meseszép, jó strandok vannak, és az éjszakai élet is elég pörgős. El lehet látogatni a közeli Krka nemzeti parkba, ami olyan gyönyörű, hogy én eddig azt hittem, ilyen csak a mesékben van. A közeli Split várost is érdemes megnéznetek, ha esetleg arra járnátok, az Óváros itt szintén lenyűgöző a kis sikátoros utcáival. Hát, röviden ennyi, most el vagyok telve egy ideig élménnyel.

Hamarosan indulunk Fonyódra, az Efott-ra, gyertek el minél többen!!! Ott tali!

A fotón én és a Krka vízesés egy része.


 
 NYARALÁÁÁÁÁÁS!!!!! [2004-07-15]

Hellóbelló!

Csak értesíteni szeretnélek benneteket arról, hogy most egy hétig nem fogok írni, mert nyaralni megyek a horvát tengerpartra!
Ha hazajöttem, élménybeszámolózok!

Tsók


 
 Szülinapi parti [2004-07-15]

Hétfőn este Ancsa barátnőmnek szerveztünk szülinapi meglepi partit. Krisztiéknél gyülekeztünk, és mikor Ancsa mit sem sejtve belépett a szobába, mindenki elkezdte a Happy Birthday-t énekelni, én meg gitáron adtam hozzá kíséretet. Tudjátok, olyan volt, mint a filmekben! Ancsa nagyon örült, és mi örültünk az örömének. Kriszti meg anyukája olyan finom joghurtos-gyümölcsös tortát sütött, hogy ilyet még a legmenőbb cukrász sem tudott volna készíteni. Biztosan azért volt olyan fini, mert belesütöttek a "szeretet" nevű hozzávalóból is egy jó nagy kanállal. Eszegettünk, iszogattunk, hangoskodtunk egy ideig, majd útnak indultunk, és a ZP-ben kötöttünk ki. Hajnal 4 körül bújtunk ágyba.

A fotón Én és a torta, ami sajna nem az enyém volt! Én már csak legfeljebb következő életemben leszek ilyen fiatal :(


 
 Koncert a világ végén [2004-07-12]

Szombaton korán keltünk, mert már délben indulni kellett Záhonyba, ahol este koncertünk volt. Nagyon-nagyon hosszú volt az út, és ráadásul a legnagyobb melegben utaztunk. Útközben minden veteményesnél megálltunk dézsmálni, de rá kellett jönnünk, hogy még semmi ehető nincs a földeken. Stofi az ún. bébi kukoricára van rákattanva, de még azt sem találtunk. Olyan sokáig utaztunk, hogy három kukoricásban is ott kellett hagynunk a "jelünket", ha értitek, mire gondolok...
Mikor a helyszínre értünk, szomorúan tapasztaltuk, hogy nincs a közelben egy mosdó sem, ahol a hosszú utazás porát egy kicsit le tudtuk volna mosni magunkról. A színpadra is úgy kellett felmennem, hogy majd' bepisiltem!
Azt gondolná az ember, hogy ha víz, só meg kenyér nem is, de legalább egy mosdó megilletné az előadóművészeket. Sokakban fel sem merül, hogy pl. mocskos, izzadt kézzel nem annyira jó dolog gitározni, sem a gitárnak, sem a gitárosnak nem tesz jót. Jobb híján ásványvízzel kellett kezet mosnunk.
Ennyit erről.

A fotón Stofi és Géza (a hangmérnökünk) éppen bébi kukoricára vadászik.


 
 Énekóra, zenekari buli [2004-07-12]

Kedden nem sikerült a szokásos énekórámra elmenni, mivel hajnalban érkeztünk haza Salzburgból, és eléggé ki voltam még fingva, ezért átettem az órát szerdára.

Pénteken az RTL Reggelibe mentünk, ahol 4 dalt volt szerencsénk előadni a nézőközönségnek.
Amíg a stúdióban álltunk, és vártuk, hogy elkezdhessük a dalainkat játszani, az egyik kameraman állandóan a dekoltázsomra fókuszált a kamerájával! Úgy zavarba hozott, hogy majdnem behúztam neki egyet!!!
A műsor vendége volt a VV3 nyertes Miló, aki egyből felszedte az egyik RTL-es kislányt, még telefonszámot is cseréltek. Szegény Marcsika :(

Estére - a korán kelés ellenére - összeszedtük magunkat, és kerti partit rendeztünk a zenekarral. Bográcsos gulyásleves volt a menü. Eto és Stofi volt a szakács, Én voltam az előkészítő munkatárs, Picure a "bortöltő", Töpi pedig a minőségellenőr. A leves isteni lett, szépeket álmodtunk tőle.


 
 Alanis koncert [2004-07-06]

Igen, jól látjátok, és lehet irigykedni is: Alanis Morissette koncertjén jártam!!!
Vasárnap indultunk Salzburgba, Mozart szülővárosába. Én, Zanzi Rita, Zsiráf (Zanzisofőr) meg két barátnőnk odaúton Alanis új lemezének anyagával ismerkedtünk, így gyorsan repült az idő, és este 11-re már ott is voltunk a Salzburg melletti kis faluban, St. Leonhard-ban, ahol a szintén Alanis koncertre igyekvő, csak egy kicsit előbb érkező magyar baráti társaság fogadott bennünket egy panzióban. Lecuccoltunk, majd előkerültek a finom magyar borok, és a közös helyiségben mi, hangos magyarok buliztunk egy kicsit az érkezésünk örömére. A vigadalomba még egy tiroli gatyás osztrák fickó is be akart kapcsolódni, de annyira be volt már csiccsentve, hogy nem jött össze a dolog.

Mivel már sötétben érkeztünk meg, nagyon kíváncsi voltam, hogy másnap reggel milyen látvány fogad majd, ha kinézek a szobánk teraszáról. Annyit sejtettem, hogy szép lesz, de hogy ennyire!!!

A fotón az a panzió látható, amelyben álomra hajtottuk a fejünket.

folyt.köv.


 
 Abádszalóki nyár [2004-07-06]

Szombaton a Tisza-tónál léptünk fel, az Abádszalóki Nyár rendezvénysorozat keretein belül. Egy kis nosztalgia érzés fogott el, mikor bekanyarodtunk a strand színpadához, ugyanis pár évvel ezelőtt a barátainkkal Abádszalókon nyaraltunk (én, Eto és Stofi ), és nagyon kellemes élményeink vannak. A strandon csak úgy pezsgett az élet, rengeteg nyaralni és szórakozni vágyó emberrel, és ezáltal csudajóó koncertet adtunk a csudajóó közönségünk pozitív hatásaként. Kétszer is visszatapsoltak, és koncert után halálra dícsértek bennünket, ami nagyon-nagyon jól esett, és már egy kicsit ránk is fért, önbizalmat adott.
A vendégszeretet is nagy volt, megetettek és megitattak bennünket, aztán kis pihi után hazafelé vettük az irányt.


 
 Viva - a nagy találkozás [2004-07-03]

Pénteken hazaindultunk a Balcsiról, mert egyrészt fodrászhoz kellett mennem, másrészt a Viva Interaktívba voltam hivatalos, mint vendég. Mikor odaértem, és beléptem a sminkszobába, majdnem elájultam, mert a Megasztáros nagy kedvencem, Gáspár Laci ült éppen a sminkszékben. Egyből meg is rohamoztam a kérdéseimmel. Nagyon örültem, hogy találkozhattam vele személyesen is. Kiderült, hogy ősszel fog megjelenni szólólemezzel, melyre különféle dalszerzők írják a költeményeket, és a kiadóval közösen válogatják majd ki a legjobb dalokat a lemezre. Én nagyon várom már a végeredményt!

A fotón Én és Laci!!!


 
 Nem messze van Badacsony... [2004-07-03]

Ja, azt kihagytam a történések fonalából, hogy szerdán este még átruccantunk Keszthelyre, ahol Sidi tetkót csináltatott magának, mi meg addig sétálgattunk a belvárosban. Betértünk egy helyi lemezboltba, ahol Stofi vett magának egy Metallica pólót, én meg végre megvettem az új Anastacia cd-t, ami sztem az év lemeze lesz, annyira jó. Éppen fizettem, amikor megszólított egy lány, hogy kérhet-e autogramot. Én meg annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam hirtelen. Mondta, hogy mennyire jók az új dalaink, meg hogy sokkal jobbak vagyunk, mint régen. Nagyon örültem a dícséretnek, és büszke is voltam magunkra! Kérdeztem tőle, hogy a Zanzi fiúktól nem akar-e autogramot, merthogy ők is itt vannak. Tőlük is kért, majd elköszöntünk egymástól. Keszthelyről haza Bgyörökre bicajjal mentem, mert az egyik csajszi kifáradt az odaútban (kb. 12 km), és felajánlottam, hogy én szívesen visszatekerek, ő meg menjen kocsival. Nagyon jól esett végre egy kis mozgás.
Csütörtökön átruccantunk Badacsonyba, mert elhatároztuk, hogy végigmegyünk a borkóstoló túrán, fel a hegyre. Eleinte minden pincénél megálltunk, később már csak minden másodiknál, mert kezdtünk teljesen szétcsúszni. Mire felértünk a végcélhoz, magunkról nem tudtunk, úgy megtette a bor a hatását. Lefelé a hegyről itt-ott még megálltunk, és a számunkra legfinomabb borból vettünk egy-egy üveggel, majd visszacsalinkáztunk a szállásra. Természetesen nekem kellett vezetni, de hála az égnek azért hazaértünk rendben, ledobtuk magunkat az ágyba, és néztük a focimeccset, majd beájultunk...

A fotón Sidi, Miki és Stofi, nameg a finom badacsonyi borok!


 
 Balatoni kiruccanás [2004-07-02]

Szerdán Stofi invitált, hogy menjek le a Balatonra, egészen pontosan Balatongyörökre, ahol ő már javában nyomta a rock&roll-t a Zanzibar-os fiúkkal, meg haverokkal. Nem kellett kétszer mondani, becsomagoltam, és elindultam én is. Mikor odaértem, éppen egy vizibicajból szállt ki a nagy triumvirátus: Stofi, Sidi és Miki. Ellébecoltuk az időt a strandon, majd elfoglaltam a szállást. Gyönyörű, új apartmanban szálltunk meg. A házinéni meg a házibácsi nagyon rendes volt velünk, szinte kinyalták a fenekünket is, pezsgővel fogadtak, sütit sütöttek nekünk, szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek őket! És nem is volt drága (majd megadom a kontaktot nektek is mindenképpen!!!)
Este bográcsban főztünk csirkepörit, miközben az EB foci elődöntőt néztük. Jól bekajáltunk, ittunk a nyertes Portugália egészségére, majd eltettük magunkat másnapra.

A fotón Én és a Balaton.


 
 Énekóra másnaposan [2004-07-02]

Kedden délre húztam fel az órát, hogy időben fel tudjak kelni, és el tudjak menni az énekórámra. Egy kicsit szét voltam esve a szülinapi parti miatti késői (reggel 5) lefekvés miatt. A tanárnőm mondta, hogy legközelebb nyugodtan mondjam le az órát, ő is volt fiatal, és tudja, hogy mennek ezek a dolgok, nem fog rám haragudni. Én azért becsületesen végigénekeltem azt az iszonyatosan hosszúnak tűnő egy órát. Utánam egy fiú jött meghallgatásra. Tudjátok, ki volt ez a fiú?! A Megasztár-ok közül Bartók Krisztián, tudjátok, aki mindig úgy riszálta a fenekét :). Meleg kézfogással üdvözölt :)
(Megjegyzem, nekem tetszett, amit csinált!!!)

Óra után hazafelé vettem az irányt. Otthon egész nap punnyadtam, nem volt erőm semmi értelmes dologgal foglalkozni.


 
 Mi is történt a héten? [2004-07-02]

Halihó, éppen most értem haza a Vivából, ahol erről a naplóról beszéltem, és mivel azt mondtam, hogy nagyon szorgalmasan szoktam ide irogatni, most muszáj behoznom a heti lemaradásomat, hogy ne hazudtoljam meg önmagam.

Tehát...hol is kezdjem...először is azért nem írtam a héten, mert elvágtam magam a külvilágtól, de erről majd később. A hétfői napnál kezdem, amikoris a TV2 reggeli műsorába voltunk hivatalosak. Lelkiismeretesek lévén időben meg is érkeztünk a forgatás helyszínére, a Római Strandra, reggel 6-kor. A medencék mellett kellett volna előadni pár dalt, míg mellettünk a vízben lubickoltak volna az emberek. A fiúk teljesen be voltak szarva (joggal), hogy vizesek lesznek a hangszereik, mivel az nem igazán tesz jót nekik. Miután lepaktáltak az úszómesterrel, hogy figyeljen oda a hangszerek körül vizet csapkodókra, egy kicsit megnyugodtak.
Smink után kezdődött volna az adás, ha a technika ördöge nem döntött volna másképp: nem sikerült az élő közvetítés. Mindenki tanácstalanul futkosott össze-vissza, azt skandálva: "Ilyen még nem volt!". A műsor rendezője közölte, hogy ha 7:50-ig nem sikerül megoldani a problémát, akkor elmarad a műsor, és betesznek valami ismétlést adásba. 7:51-kor jött a telefon, hogy sikerült kapcsolatot létesíteni, de akkor már késő volt, elkezdtek mást vetíteni. Hát, ilyen dolog is csak velünk történhet, de legalább megreggeliztettek bennünket, meg finom kávét ittunk, és megnézhettük, milyen szépek is a reggelek. Sebaj, majd hónap végén bepótoljuk a dolgot.

Este Zsófi barátnőm szülinapi partijába voltam hivatalos. A bulin csak csajok voltak jelen, és annyira jól éreztük magunkat pár üveg pia elfogyasztása után, hogy reggel 5-kor feküdtünk le aludni (már világos volt odakinn), de akkor is csak azért, mert du. 2-re énekórára kellett mennem, és azért egy kicsit pihenni is kellett előtte...


 
 Hajrá Magyarok! [2004-06-28]

Vasárnap este 9-re érkeztünk a Danubius Rádióba, ahol Abaházi Csaba vendégei voltunk a Hajrá Magyarok című műsorban. Kezdés előtt a fiúk még elszívtak egy szál cigit (fúúújj), majd beültünk a stúdióba, és elkezdtünk beszélgetni az új maxinkról. Három dalunk is meg tudott szólalni :), nameg kaptunk rajongói sms-eket, aminek nagyon örültünk (Ernának és Krisztiánnak külön köszi, és egy nagy pusszantás, amiért mindig figyelemmel kísérik a megjelenéseinket).

A fotót Stofi készítette.


 
 Próba, koncert [2004-06-28]

Pénteken este próbáltunk, szombaton pedig már kora délután elindultunk Tiszaújvárosba. A színpadunk egy gyönyörű téren volt felállítva. Hattól hétig beálltunk, héttől nyolcig pedig egy másik zenekar lépett fel, akik Jon Bon Jovi slágereket adtak elő. A koncertünk nagyon jól sikerült, a helyiek nagyon kedvesek voltak velünk. Koncert után ki kellett tetoválnom Tiszaújváros egész gyereknemzedékét a dedikálásommal. Hazafelé úgy 11 óra körül megálltunk egy benzinkúton, ahol megvacsoráztunk, mert arra rendes vacsiidőben nem jutott idő, meg egyébként sem szeretünk koncert előtt enni, mert - ahogy mi mondani szoktuk - "a kaja megöli a bulit", magyarul: teli hassal nem olyan kellemes ugrabugrálni a színpadon. Hazafelé az M3-as autópályán belefutottunk (majdnem szó szerint) egy balesetbe. Rögtön le is álltunk, hogy tudunk-e valamit segíteni, de hála égnek senkinek semmi baja nem lett, kivéve az autókat, azok rommá törtek. Töpi egész úton sopánkodott, mert hivatalos volt egy lagziba, de nem tudott elmenni a koncertünk miatt. Hááát, ilyen a zenészélet: amikor mi "szórakoztatunk", akkor buliznak mások.


 
 Hosszú hét gyerekekkel [2004-06-27]

Most aztán be kell hoznom a lemaradásomat, mert a héten alig volt időm írni. A nálunk nyaraló unokaöcséimet szórakoztattam, hogy élményteli legyen az itt töltött egy hetük. A kertünk megtelt élettel, felállítottunk egy sátrat, és egy gyerekmedencét. Az utóbbit a gyerekek főleg arra használták, hogy a vizipisztolyaikat megtöltsék vízzel. Mondanom sem kell, milyen vizipisztoly párbajok voltak, én is teljesen visszamentem gyerekbe...
Aztán megmutattunk nekik egy igazi stúdiót, voltunk a Tropicarium-ban, strandon, lovardában, játszóházban. Majdnem minden este a kertben, szabadtűzön készítettük el a vacsit, volt nyársalás, husisütés. Az egyik este Etoék is eljöttek "besegíteni", és hatalmas kerti parti kerekedett. A gyerekek egyfolytában Eto hátán csüngtek, akinek meg van oka a gyakorlásra a gyerekekkel való foglalkozás terén, hisz' alig egy hónap múlva APA lesz!!!

A mellékelt fotón a nagy birkózás, Eto alul :)


 
 Hétvégi családlátogatás [2004-06-22]

A hétvégét Kiskunhalason töltöttem anyukáméknál. Az ottlét során megbeszéltük a nyaralásunk részleteit, ugyanis idén el szeretném vinni a szüleimet egy kicsit világot látni, vagyis..ha világot nem is (olyan gazdag nem vagyok), tengerpartot mindenképp.
Most láttam először a kis unokahugomat önállóan totyogni. Nagyon édi-bédi!
Vasárnap indultunk haza. Elhoztuk három unokaöcsénket egy kis nyaralásra, úgyhogy a hetet 3 kis rosszcsont szórakoztatásával fogom tölteni.


 
 Énekóra és egy sztori [2004-06-15]

Képzeljétek el, hogy már másfél hete reggel fél nyolckor kelek, mert akkor jönnek a kerítésépítő munkások, és rájöttem, hogy milyen szépek a reggelek! Tudniillik, a zenekari éjszakázások miatt teljesen átfordult az évek során az életrendünk, ami nagyjából úgy fest, hogy hajnal 2 körül tudunk csak elaludni, és 10-11 körül kelünk fel. Most jó újra élvezni a friss, harmatos reggeleket, amikor mezítláb sétálgatva a kertemben szürcsölgethetem a kávémat.

A keddi nap nem múlhat el énekóra nélkül.

Este kiugrott hozzánk Zanzi Ritcsi...és itt jön a sztori: a legutóbbi Zanzi koncerten a visszahívás alatt Rita el akart szaladni gyorsan pisilni, és a nagy kapkodásban beleesett a toitoi wc-be a nadrágjára csiptetett fülmonitora, majd gluty-gluty... elmerült :( Rita ezért kölcsönkérte az én monitoromat a hétvégi Zanzi koncertekre.

Közben véget ért a Németország-Hollandia foci meccs a tv-ben. Elég izgi volt! Jóccakát!


 
 Fix.tv [2004-06-15]

Hétfőn este a Fix.Tv-be voltunk hivatalosak egy interjú erejéig. Amikor odaértünk, egy kicsit megijedtünk, mert nem voltunk ráírva a vendéglistára a portán, és azt gondoltuk, hogy elszúrtuk az időpontot. De szerencsére semmi gond nem volt, jó helyen voltunk, jó időben. A riport előtt még volt egy kis időnk beszélgetni a műsorvezetőkkel, és kiderült, hogy az egyikük rendszeresen Kiskunhalasra jár (az ÉN szülővárosomba) paintball versenyekre. Meg is beszéltük, hogy most hétvégén ő is, és én is Halason leszünk. Az egész hétvégét otthon fogom tölteni, mert lemondódott egy szombati koncertünk. Legalább így a családommal tudok lenni egy kicsit. A nővérem kislánya, Tami most kezdett el járni!Már alig várom, hogy lássam totyorászni! A hugomnak pedig ez az utsó hét a suliból, gondolom, már várja a nyári szünidőt. Ő egyébként most végzi a középiskola 3. osztályát. Tomi, a nővérem kisfia pedig most végezte el az ált. 1. oszályt. Jövő héten jön hozzám nyaralni, úgyhogy majd ketten írunk a naplóba.

A mellékelt fotón a kis keresztlányom, Tami.


 
 Hétvégi kertszépítés [2004-06-13]

Az egész hétvégét a kertem szépítésével töltöttem.
Most megyek szavazni!

A fotón én és Buci, az egyik cicám a három közül.


 
 Próba, csülkös bableves [2004-06-13]

A szerdai próba nagyon jól sikerült, ugyanis meglátogatott bennünket Pixi, a zenekar "mindenese", ügyintézője, aki hozott nekünk nagyon fincsi házipáleszt. Aznap este volt az a hatalmas vihar, és próbáról hazafelé menet egy csomó érdekes dolgot láttunk: az útra kidőlt villanyoszlopokat, kicsavart fákat, stb... mi meg nem is tudtuk, odakinn mi zajlik, csak áthangoskodtuk a vihart a próbahelyen.
Csütörtökön este egy kisebbfajta kerti parti kerekedett, mert a kertünkben, bográcsban megfőzött csülkös bableves olyan finomra sikerült, hogy Etonak rögtön küldtem egy sms-t, hogy ha finomat akarnak enni, azonnal jöjjenek. Neki meg nem kellett kétszer mondani, tudjátok, nagyon szereti a hasát ;) Annyit ettünk, hogy mozdulni sem tudtunk.


 
 Énekóra [2004-06-09]

Énekórán semmi külcsi nem történt, az igazat megvallva most nem nagyon volt kedvem a skálázgatáshoz, asszem bal lábbal keltem, mert olyan hülyén éreztem magam, depi voltam egész nap. A városban még volt egy kis elintéznivalónk, és kettő ilyen között beugrottunk a Yamahás fiúkhoz. Náluk mindig nagy a vendégszeretet, imádjuk őket!!!
A héten kerítést építünk, úgyhogy nagy a munka itthon. Estére kerti partit terveztünk, de mivel lebontották a meglévő régi kerítést, nem lehetne valami fergeteg bulit csinálni a szomszédok miatt, akikkel gyakorlatilag most össze van nyitva a telkünk. Így a partit áttettük jövő hétre. Helyette inkább próbálunk este, új dalokat fogunk nézegetni, most éppen Töpi új dalai kerülnek sorra. Kíváncsi vagyok, miket alkotott a tanár úr! :)


 
 Sting, ZP Zanzi [2004-06-09]

Sting koncertre nem mentünk el, mert idén nem tudtunk VIP jegyet szerezni, és a tömegbe meg nem mertük bevetni magunkat, mert iszonyunk van. Nagyon fura dolog ez az iszony kérdés, azóta jött elő, hogy a színpadon állunk, a közönségtől, a tömegtől elszeparálva. Moziba sem tudok menni, mert egyből jön a para. Lehet, hogy el kellene mennem Dr. Csernushoz, hogy gyógyítson meg ;)
Azért, ha valami nagyon érdekel, túlélem (lásd P!NK koncert), de nem jellemző, hogy nagy tömegben olyan hú de jól érezném magam.
Vasárnap ismét a Zöld Pardonban találtuk magunkat, mert Zanzibar koncert volt készülőben, csakhogy esett az eső, mikor odaértünk. Aztán szép lassan kitisztult az ég, és hatalmas koncert kerekedett. Ritácska nagyon elemében volt. Ott volt megint mindenki, aki számít, jól éreztük magunkat!
Ja, azt elfelejtettem írni, hogy a mi koncertünk után még a biztonsági őr is kérdőre vont, hogy mikor megyünk legközelebb, merthogy annyira tetszett neki a buli! Úgyhogy :)


 
 Zöld Pardon [2004-06-06]

Halihóóó!

Pénteken reggel korán kellett kelnünk, mert délelőtt a Rádió 17-be voltunk hivatalosak, mint vendégek. A műsorvezető Gergely Robi volt (igen, az akire gondoltok, a sármos, mélyhangú G.R.). Nagyon jól éreztük magunkat a majdnem két óra hosszás műsor ideje alatt, ráadásul szinte az összes új dalunk lement a rádióban egy-egy beszélgetés között. Robi sütivel meg üdítővel várt bennünket, aranyosakat kérdezett, néha majdnem sírva fakadtam, olyan megható dolgokat mondott azon a sejtelmesen búgó hangján.
Este ZP konci volt. Előtte hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, így kérdéses volt, lesz-e buli (igazán lelkileg fel sem voltam készülve rá, azt hittem, el fog maradni), de aztán elállt az eső, és elkezdtük a koncertet. Nagyon-nagyon jól sikerült, az emberek is előbújtak az eső előli menedékeikből, és csápoltak, mint állat! Még visszahívás is volt! Koncert után a csajokkal iszogattunk egy kicsit, jól éreztük magunkat. Fotókat hamarosan felteszek a Galériába!


 
 Zöld Pardon [2004-06-06]

Halihóóó!

Pénteken reggel korán kellett kelnünk, mert délelőtt a Rádió 17-be voltunk hivatalosak, mint vendégek. A műsorvezető Gergely Robi volt (igen, az akire gondoltok, a sármos, mélyhangú G.R.). Nagyon jól éreztük magunkat a majdnem két óra hosszás műsor ideje alatt, ráadásul szinte az összes új dalunk lement a rádióban egy-egy beszélgetés között. Robi sütivel meg üdítővel várt bennünket, aranyosakat kérdezett, néha majdnem sírva fakadtam, olyan megható dolgokat mondott azon a sejtelmesen búgó hangján.
Este ZP konci volt. Előtte hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, így kérdéses volt, lesz-e konci (igazán lelkileg fel sem voltam készülve rá, azt hittem, el fog maradni), de aztán elállt az eső, és elkezdtük a koncertet. Nagyon-nagyon jól sikerült, a végére sokan lettek, és csápoltak, mint állat! Még visszahívás is volt! Koncert után a csajokkal iszogattunk egy kicsit, jól éreztük magunkat. Fotókat hamarosan felteszek a Galériába!


 
 Maxima fotózás [2004-06-03]

Szerdán egy fotózáson vettem részt. A Maxima Magazin készített velem riportot, és ahhoz kellettek fotók. Mikor odaértem kiderült, hogy akivel a telefonban időpontot egyeztettem egy régi fotós ismerősöm. Dóri annak idején a második Venus lemezhez kapcsolódó fotósorozatot készítette (ja, meg az első Zanzibar fotósorozatot is). Ugyanolyan aranyos, mint régen volt, ráadásul a huga sminkelt, úgyhogy nagyon jól éreztem magam. Egyébként hihetetlen, hogy egy pár fotó elkészítése mindennel együtt pontosan két óra hosszát vett igénybe.
Hazafelé elkapott egy hatalmas felhőszakadás, alig láttam valamit az úttestből. Ha így folytatódik, szerencsétlenségünkre el fogja mosni az eső a pénteki Zöld Pardon koncertünket, brü-hü-hümm :(
Eto meg röhög a markában a horvát tengerparton (merthogy ott nyaral éppen Annácskával)...


 
 Énekóra, Zanzi konci [2004-06-03]

Kedden énekórára mentem, majd a Corvin mozi előtti Zanzi koncira néztünk el. Nagyon sok ismerőssel, baráttal, barátnővel találkoztam. A legtöbbjük teljesen elkényeztet: Ziziéktől friss szamócát kaptam, Ancsa meg egy csomó ajándékot hozott nekem Svájcból, merthogy ott nyaralt a mázlista. Kaptam egy gyönyörű nyakláncot, meg eredeti svájci csokikat.
Koncert után hazajöttünk, mert egy csomó dolgot kellett még elintéznünk (zenekari- és magán jellegűeket).


 
 Szombati koncertek [2004-06-02]

Szombaton már kora délután indultunk Miskolcra, ahol a Danubius Karaván egyik állomásának helyszínén léptünk fel. Mikor odaértünk, éppen Krisz Rudi nyomult a színpadon, a kislányok legnagyobb örömére. A közönségből ismerős arc mosolygott felém: Erna (a vendégkönyvbe is szokott irogatni), és barátnője szétfagyott állapotban várták a koncertünket. Szegények már régóta várakoztak, és mivel nagyon hideg volt, ők pedig egy kicsit alulöltöztek, felajánlottam nekik a nálam lévő meleg holmikat használatra. Rövid beállás után már kezdtünk is. A koncert viszonylag jól sikerült, de a hideg egy kicsit rányomta a bélyegét a buli hangulatára. Dedikálás, összepakolás, majd irány Sátoraljaújhely. Mire odaértünk, a közönség egy kicsit türelmetlen magatartást tanusított, a nagy hideg miatt már alig várták, hogy elkezdődjön a koncertünk, de sajna még be kellett mikrofonozni a cuccot, és meg kellett szólaltatni a hangszereket, ami eltartott egy kis ideig. Ez a legrosszabb, amikor a közönség előtt kell beállnunk, ők persze nem értik, hogy mi történik annyi ideig a színpadon, nem értik, mért nem kezdjük el a koncertet. Ami a lényeg (hogy mindenki megértse, legalább azok, akik a naplómat olvassák): az édes kevés, hogy a közönség hallja a kifelé fordított hangfalakból a zenét, mert azt mi nem halljuk a színpadon, ennek következményeként nem tudunk zenélni és énekelni. Vannak a gitárosoknak saját hangládáik a színpadon, de mivel a dob még akkusztikusan (kihangosítás nélkül) is leszól mindent, nem hallunk semmi mást, csak a dobot. Éppen ezért nekünk is fel kell állítani kisebb, felénk fordított hangfalakat, amiben halljuk, hogy mit is játszunk, és mit éneklünk, de ezeket is meg kell szólaltatni. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy próbáljatok meg úgy énekelni, hogy befogjátok a fületeket (úgy, hogy nem halljátok, mit énekeltek), és mindezt rögzítsétek, majd hallgassátok vissza. Nagy meglepetések fognak érni benneteket, annyit elárulhatok.
Még azt is szokták mondani a laikusok: "A Gipsz Jakab nem tökölt ennyit a koncertje előtt, ő rögtön elkezdte, és nem is volt hamis!" Felvilágosíthatok mindenkit, hogy Gipsz Jakab csak tátogott a színpadon, az előre elkészített zene és ének szólt a közönségnek!
És hogy miért is szeretünk mi inkább élőben játszani? Mert nem szeretjük becsapni a közönségünket, másrészt mert nekünk csak úgy esik jól a zenélés, hogy ha megpengetjük a gitárt, az meg is szólal, vagy ha beleéneklünk a mikrofonba, akkor a mi ÉLŐ hangunkat hallja a közönség, és nem azt, amit a stúdióban a helyére tettek, hogy ne legyen hamis.
Egyébiránt a buli nagyon jól sikerült, a közönségnek - úgy érzékeltem - tetszett a "performanszunk", így elégedetten indultunk haza.

Hát ennyit erről.


 
 Próba, szülinapi buli [2004-05-29]

Szerdán találkoztam a Maxima magazin nagyon kedves riporterével, aki mindenféle dologról faggatott. Több, mint egy órán át beszélgettünk. Nagyon vicces volt, úgy jegyzetelt, hogy közben rám nézett, és nem a füzetére. A profi. Majd időben szólók nektek, hogy a Maxima melyik számában fog megjelenni a cikk, ok?
Aztán be kellett ugranom a hangszerszponzorunkhoz az Atlantisz Yamahába, ahonnan el kellett hoznom Stofi új kütyüjét, egy midipedált. Az esti zenekari próbán már ki is próbálta, és nagyon bevált. A Back II Black-es Glatz Gabi már röhög a fiúkon, mert minden próbára valami új dologgal állítanak be. Picure is beszerzett egy olyan szerkentyűt a Yamahából, amit a lábcin állványra kell felszerelni, és ha ráüt a tetejére, akkor lezárja a cineket, és felszabadul egy lába -> lehet sortüzet produkálni a dupla lábgéppel. Na, ezekbe a dolgokba nem is megyek bele mélyebben, mert - bár mi zenészek ezt nagyon érdekesnek tartjuk - lehet hogy titeket nem annyira izgat a dolog.
Tegnap megint próbáltunk a szombati, vagyis a mai két koncertre, aztán beugrottunk egy kedves barátunk szülinapi partijára. Egyébként ő (Zoli) is a Yamahából származik, de nem egy termék, hanem a fúvós és billentyűs hangszerekhez értő referens. Volt torta, meg minden, úgyhogy teli pocival bújtunk ágyba.
Na megyek, mert hamarosan (3-kor) indulunk a koncikra...


 
 Halihóó [2004-05-26]

Tegnap énekórára mentem. Miután hazaértem, olyan dolgot csináltam majdnem éjfélig, amit el sem hinnétek, így nem is mondom meg, nehogy hülyének nézzetek. Annyit elárulok, hogy lakásszépítés, és férfimunka, de olyan ügyes vagyok, hogy saját magam is meg tudom csinálni!!! Én sem gondoltam volna magamról...

Ma megyek egy magazinnak riportot adni, majd este próbálni fogunk a Venus fiúkkal a hétvégi koncertekre. Muszáj a hangszálaimat rendbe kapni, megdolgoztatni egy kicsit a megfázásom után, egyébként baj lesz...


 
 Britney koncert [2004-05-24]

A zenekari próba nagyon izgi volt, mert új dalötleteket néztünk. Sztem nagyon jók lesznek a dalok, már csak szöveget kell írnom hozzájuk. A hét eleji megfázásom miatt nem kedden, hanem pénteken mentem énekórára és úgy tűnik, hogy sikerült meggyógyulnom, mert nem szólt olyan rosszul a hangom. Viszont a szombati koncert elmaradt, mert a szervezőség lemondta az egészet (elég furcsa, miután több milliós reklámkampányt csináltak hozzá). Helyette legalább volt időm végre elmenni fodrászhoz. Már nagyon gázul néztem ki...

Tegnap este a hugommal Britney koncertre mentünk. Egy kicsit ideges lett a teltházas közönség, miután a 7 órára meghirdetett koncertet 9-kor kezdték el. Igaz, hogy volt két előzenekar (egy nyálas fiúcsapat, meg egy kis fiatal csajszi élő zenekarral), de ők is befejezték már 8-ra, így egy óra hosszát kellett ácsorognunk a fullasztó tömegben. Ezután ne is csodálkozzon Britney azon, hogy a közönség csak ímmel-ámmal tapsolta meg a produkcióját. A csaj csalódás volt a számomra, sztem a zenekar és a táncosok is felülmúlták az ő produkcióját. A színpadkép viszont jól meg volt csinálva. Minden volt, ami egy látványos koncerthez kell: fellángoló tűzcsóvák, magasba emelkedő hinta, papírdarabka-zápor a közönség feje fölött, szép fények, hatalmas kivetítő a színpadon, nekem mégis jobban tetszett
P!nk koncertje, ami - bár látványos elemekben szintén bővelkedett - láthatólag kisebb költségvetésre volt szabva.

A mellékelt fotót a www.zene.net oldalról vettem kölcsön.


 
 LazaC [2004-05-20]

Tegnap reggel 5-kor keltünk, mert fél 7-re már a Tv2-ben kellett, hogy legyünk. Smink, és egyéb fáradságot eltüntető szerek magunkhoz vétele után 7 után nem sokkal már adásban voltunk. Antónia és Viktor, a két műsorvezető nagyon ari volt, élvezték a zenénket (a mellékelt fotón ők szerepelnek). Még tapsot is kaptunk tőlük a dalok végén. Egész műsoridő alatt egy váróhelyiségben ébredeztünk egy olasz étterem olasz tulajaival, akik - bár magyarul nem tudtak - teljesen odáig voltak a zenénktől. Főleg a Veled létezem című dalunk tetszett nekik. Fotót is készítettek rólunk, és meghívtak az éttermükbe bennünket. Nagyon édesek voltak! A pizza, amit helyben sütöttek finom volt, csak egy kicsit vékony, már a magyar pizzákhoz képest.

Most megyünk próbálni,
tsók


 
 Hétvége a szüleimnél [2004-05-18]

A hétvégét otthon töltöttem Kiskunhalason, a szüleimnél. (Már van saját otthonom, mégis azt nevezem az igazi "otthon"-nak.) Szülinapok halmazát ünnepeltük, mivel anyu és a nővérkém szülinapja is május végére esik. Ráadásul az én szülinapomat sem ünnepeltük még meg egy hónappal ezelőtt, ezért arra is most került sor. Nameg a nővérem névnapja, ami a hónap elején volt...fúúú, nem is sorolom tovább, lényeg, hogy volt mit ünnepelni. Grillpartit rendeztünk a kertben az én hatalmas famíliámmal, unokatesóimmal, akiket egytől egyig imádok!



Ma olyan gyönyörű volt a reggel, hogy a napot a kertem fotózásával töltöttem. A mellékelt fotón az egyik kedvenc cserjém virága.

Délután nem mentem énekórára, mert még múlt hét vége felé sikerült megfáznom, és nem tudok csak szortyogós hangokat kipréselni magamból. Helyette kifestettem bézs színűre a hálószobámat. Úgy tűnik, most van itt a festés ideje, ugyanis Eto és Picure is festi a lakását.

Holnap korán kell kelni, mert megyünk a Tv2-be. Jaajjj, nem szeretek korán kelni! (Főleg azért, mert nem tudok elaludni csak éjfél után.)


 
 Énekóra, próba [2004-05-14]

Kedden énekórán voltam. Pont aznap volt a tanárnőm szülinapja, így vittem neki ajándékot: egy csodaszép, levendulamintás üvegben lila színű gyertyát kapott tőlem, természetesen levendula illatút. Azért választottam lilát, mert az a tanárnőm egyik kedvenc színe. Nagyon örült neki, aztán jól megkínzott a hangképző gyakorlatokkal...

Csüt. este próbáltunk egy kicsit a 22-i koncertre, ahova 25 perces koncerttel kell készülni. Sajna nem vagyunk hozzászokva az ilyen rövid koncertekhez (az élő koncertjeink másfél órásak szoktak lenni), így hirtelen azt sem tudjuk, mit hagyjunk ki a dalsorrendből. Legszívesebben semmit sem hagynánk ki, mindegyik dalunkat meg szeretnénk mutatni a közönségnek!

Holnap megyek végre haza a szüleimhez, meg a tesóimhoz, már alig várom!!! Az egész hétvégét ott töltöm, így hétfőn jelentkezem legközelebb. Addig is jó hétvégét minden napló olvasónak!

Judy, ne feledd a macskáinkat megetetni!!!

Oli, örülök, hogy onnan a messzi távolból is olvasod a naplómat! Vigyázz az ufókkal, állítólag arrafelé alacsonyan repkednek mostanában!

A mellékelt fotó a próbán készült, az ötletet Túry Gergelytől (HVG) csórtuk.


 
 Erdélyi élmények [2004-05-10]

Megint itt vagyok! Bocs, hogy csak most, de koncertek után - főleg, ha az 400 km-re van - úgy érzem magam, mint akin átgázolt egy villamos. Két nap kell ahhoz, hogy észhez térjek.

Szombaton délben indultunk a próbahelyünkről, és 5-re már ott is voltunk Szatmárnémetiben, Erdélyben. Mikor odaértünk, esett az eső, és csak remélni tudtuk, hogy estére eláll. Felpakoltunk a színpadra, megszólaltattuk a hangszereket, vagyis "beálltunk", ahogy a szakma mondja. Minden hangszert ki kell hangosítani, és be kell lőni az arányokat is, hogy jól szóljanak a dalok a koncerten. Erre a kb. fél órás előkészületre mindig szükség van, és szerencsésebb esetben nem a közönség előtt kell megejteni. Az a legjobb, ha jóval a koncert előtt, amikor még nincs jelen a közönség meg tudjuk csinálni, mert nem túl élvezetes dolog végighallgatni pl. minden dobtest több perces folyamatos püfölését, stb.

Beállás után elvittek bennünket egy étterembe, ahol nagyon finom kajcsival láttak vendégül. Miután megvacsiztunk, visszamentünk a koncert helyszínére, ahol a Bikini már javában nyomta a "Nehéz a dolga a katonának", a "Részegen ki visz majd haza", és egyéb slágereket, miközben a helyiek extázisban skandálták a dalokat D. Nagy Lajossal. Egy helyi zenekar után ugyanis a Bikini lépett fel. Miután befejezték a koncertet, váltottam pár szót a Bikini dobosával, Mihalik Viktorral (ő az egyik kedvenc dobosom), aki elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy én kerültem az élre a Venusban, és ennek örömére felajánlotta nekem a maradék "whisky-s Kubu" koktálját, hogy kellőképpen bemelegedjek a koncertünk kezdésére. Az ital nagyon jól esett, az eső pedig már nem esett, így egy nagyon jó hangulatú, dögös koncert kerekedett.

Az ottani közönség nagyon odatette magát, hihetetlen, milyen fáradhatatlanul énekeltek és tapsoltak kb. 3-4 órán keresztül. Úgy tűnt, nagyon megtetszettem a helyi fiúknak, ugyanis koncert közben egyszercsak felrepült egy ruhadarab a színpadra. Aztán egy fiú jelentkezett a közönség soraiból, tudatva velem, hogy az a felismerhetetlenségig szétszaggatott trikó az ő testéről származik. Aztán a következő dal alatt már - nem hazudok - az ALSÓGATYÁJÁT tépte le magáról, és hajította fel a színpadra, egyenesen felém. Teljesen ledöbbentem, gondolhatjátok! A koncert végén két újjammal csipeszt alkotva hajítottam vissza az elárvult gatyát és trikót a közönségbe, hátha valaki rákap, mert nekem nem nagyon fájt rá a fogam...

A koncert végén visszatapsoltak bennünket, majd osztottunk egy csomó autogramot. Aztán interjút adtunk a helyi rádiónak, akik le voltak döbbenve, hogy ez az új Venus sokkal jobb, és nem is gondolták volna, és mikor megyünk legközelebb, stb...mi meg nagyon örültünk a véleménynek!

Összepakoltuk a cuccunkat, és hazaindultunk, bár a helyiek szerveztek nekünk szállást egy ***** szállodában, de mivel mi nem erre készültünk, és egy páran közülünk vasárnapi programot is szerveztek maguknak, nem tudtunk maradni. Pedig jó lett volna a Bikinis fiúkkal beülni egy jakuzziba, és koktélokat szürcsölni hajnalig, de sajna nem volt nálunk bikini!

Az erdélyi koncert tehát nagyon-nagyon jól sikerült, a helyiek vendégszeretete is nagyon jól esett nekünk, köszönjük szépen ezúton is!

Már kezdett a nap felkelni, mikor ágyba tudtunk bújni...


 
 Honlap frissítés, Popcorn díjátadó [2004-05-07]

A tegnapi napom elment a honlapunk frissítésére. Feltettem a Hápi Kacsától kapott fotókat (ezeket előbb ki kellett válogatni, és át kellett méretezni), majd a pár hónap alatt összegyűjtött sajtóanyagot is be kellett gépelnem, hogy fel tudjam tenni a Sajtó oldalra.

Este a Popcorn magazin díjátadójára voltunk hivatalosak. Az esemény helyszíne évek óta a Mammut2-ben lévő Kaméleon Mulató. Egy kicsit sokan voltunk kevés ülőhelyre, így kénytelenek voltunk végigállni a műsort. Volt két fellépő zenekar, az egyik a Chico Band, kiegészülve Balázs Fecóval, merthogy az ő dalát játszották egy kicsit átdolgozva. Aztán volt még egy új funky banda, akik több dalt is nyomtak. Mit mondjak, nem nőttek a szívemhez...
A díjátadóban az tetszett, hogy a Popcorn csak kategóriákat határozott meg, és azokon belül bárki bármelyik művészre, zenekarra, énekesre szavazhatott, tehát nem voltak kötöttségek. A díjak átadása után állófogadás várta az éhes zenészeket, ahol sok finom kaját lehetett megkóstolni, pl. csabai töltött karajt Abaházi módra, vagy kicsi, gesztenyés desszertet TNT módra. Sajna tengeri kagyló, vagy rántott csillagtök Venus módra nem volt, így mi úgy döntöttünk, máshol vacsorázunk, ezért elmentünk a kedvenc török éttermünkbe.

A fotót Stofi készítette, így a képbe furakodni készülődő Benda Gergő (megj.: az EMI A&R menedzsere) csak félig látható...

Ma megyünk próbálni, aztán holnap délben indulunk Erdélybe koncertezni, így legközelebb majd csak vasárnap jelentkezem az élménybeszámolóval.


 
 Klip premier, buli [2004-05-06]

Tegnap a Vivába mentünk a klipünk bemutatójára, melyet az Interaktív című műsorban játszottak le. Nagyon sok zenésszel, meg híres emberrel futottunk össze. Ott volt Emilio, TNT Áki, Tommyboy a VV3-ból, Varga Iza a Barátok Közt-ből. Izát nagyon meglepő volt látni, élőben teljesen más, mint a képernyőn keresztül: pici, vékony, sportos és fiatal. Miután Balázs feltette, majd meg is válaszolta a saját kérdéseit, maradt még időnk két koncertünk dátumának felsorolására. Aztán a Hazai Pályához vettünk fel rövid monológokat a klipforgatásunkkal kapcsolatban egy operatőr segítségével, mert nem tudtak eljönni a forgatásra, és így utólag pótoltuk be a dolgot. A forgatásunkon készült werkfilmmel fogják összedolgozni a mini riportokat, úgyhogy tapadjatok a Vivára (vagy pénteken, vagy jövő hét elején fog lemenni).
Este zenekari összeröffenést, házibulit szerveztünk a maxink megünneplésére. Ilyenkor eszünk, iszunk, zenét hallgatunk, beszélgetünk. Picure és Orsi egy tortával is meglepték a csapatot (lásd a mellékelt fotót). Töpi nem tudott eljönni, mert otthon kellett várnia a végzős tanítványait, akik szerenádozás céljából látogatták meg őt. A nagy esemény után Töpi felhívott bennünket, és elmesélte, hogy a tanulók a Mire jó?-t énekelték el neki, kisebb-nagyobb sikerrel. Kár, hogy nem hallhattuk mi is! :)


 
 Itt volt május elseje... [2004-05-04]

Május 1-én két városba is ellátogattunk. Törökszentmiklóson kezdtünk, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. Olyan jól éreztem magam a koncerten, hogy még a színpadról is leszaladtam a közönséghez táncolni. Aztán megrohamoztak a gyerekek autogramot kérni, alig kaptam levegőt. Gyorsan rohannunk kellett tovább, mert Pátyodon már nagyon vártak bennünket. Nagyon izgultam, hogy végig tudom-e énekelni ezt a második koncit, mert még soha nem énekeltem ennyit egyszerre (2x másfél óra), de hála az égnek nem volt semmi gond. Koncert után tüzijáték durrogott a levegőben, amíg én aláírásokat osztogattam. A helyiektől kaptunk finom szendvicseket, ami nagyon jól esett a hosszú nap után. Eto hazafelé egy kicsit rosszul lett, nem is tudom mitől...talán egy kicsit sok sört ivott...vagy az út volt nagyon kanyargós?! Mindenesetre szerencsésen hazaértünk. Majdnem két nap kellett ahhoz, hogy kipihenjem a fáradalmaimat.

Ma énekórára mentem, majd este a Kispest TV-ben adtunk riportot az új klipünkkel kapcsolatban.

Most éppen sült husi illata árad a levegőben, készül a finom vacsi itthon...

(A mellékelt fotót Hápi Kacsa készítette Törökszentmiklóson. További fotókat találsz a Galéria oldalon.)


 
 Felhőszakadás [2004-05-03]

Pénteken kora délután indultunk Csorvásra. Az utazás nagyon izgalmas volt. Jó így együtt a mikrobuszban. Olyan, mintha kirándulni mennénk. Útközben eszünk, iszunk, beszélgetünk, röhögünk. A hosszú utazások egyik legjobb momentuma a benzinkutazás: imádunk kutaknál megállni, újságokat böngészni, kávézgatni, csokizni, jégkrémet enni, nézelődni a shopban. Most nem sokszor tudtunk megállni útközben, mert egy kis csúszással indultunk, de ez az egy megállás majdnem végzetes lett a számunkra, ugyanis lemerült a buszunk aksija. Még szerencse, hogy egy kis megtolás után tovább tudtunk menni. Ahogy haladtunk, az ég egyre sötétebb lett, de sajna nem a naplemente miatt.Mire odaértünk a helyszínre, olyan felhőszakadás volt, ami sajnos a koncert elmaradását vonta maga után. A rendezvény szabadtéren lett volna megtartva, és nem volt szinpadfedés. Nagyon sajnáltuk, mert nagyon sokan eljöttek, és nagyon várták a koncertet. A helyiek nagyon kedvesek voltak velünk, megetettek, megitattak bennünket (a mellékelt fotón abban a gyorsétteremben vagyunk, ahol megvendégeltek minket). Beszélgettünk egy kicsit az ottaniakkal, majd hazaindultunk. A gyerekeknek megígértük, hogy megpróbálunk visszatérni hozzájuk egy koncert erejéig. Azt mondták, a gyereknap lenne erre a legmegfelelőbb, és kérni fogják a szervezőket, hogy hívjanak meg bennünket. Mi pedig nagyon szívesen megyünk...


 
 Próba [2004-04-30]

Tegnap este próbálni mentünk, mert fel kellett készülni a hétvégi koncert dömpingre. Ráadásul Stofi (Mesa/Boogie) és Töpi (VOX) is új gitárcuccot vásárolt, amit be kellett állítani. Fúúú, nagyon jól szólnak a fiúk! Sajnos a próbáról fotót nem tudtam készíteni, mert lemerült az elem a fényképezőgépben, de majd legközelebb bepótolom.

Ma megyünk vidékre koncertezni. Gyertek minél többen!
Nagyon izgulok, mert két napon belül három koncertünk is lesz, és ennyit egy rakáson még nem énekeltem! Azért remélem, bírni fogják a hangszálaim!

Na megyek is készülődni...


 
 Énekóra la-la-la [2004-04-28]

Tegnap a Zanzibar honlapot frissítgettem, majd a szokásos énekórámon vettem részt. Óra után a tanárnő festményeit elemezgettük (merthogy festeget is), egy párat le is vettünk a falról, amit aztán alig tudtunk visszatenni a helyére. A fotón az én kis tanárnőm, Kósa Zsuzsa.

Hazafelé már olyan szép idő volt, hogy beugrottam egy kertészetbe, mert imádom a növényeket, és gyenge késztetést éreztem, hogy vásároljak egy párat.

Este láttuk a kész klipünket, bi-bi-bííí!
Hamarosan ti is láthatjátok...


 
 Szülinapi meglepetések [2004-04-26]

Tegnap este Zanzibar koncerte mentünk a ZP-be.
A Zöld Pardon egyfajta találkahely is ilyenkor, mert nagyon sok barátom, barátnőm, és Venus rajongó szereti a Zanzit, így itt mindig összefutok velük, és jókat dumcsizunk. Egy páran közülük - nagyon nagy meglepetésemre és örömömre - megleptek engem utólagos szülinapi ajándékokkal: Ancsától, Krisztitől és Zsófitól nagyon fincsi pezsgőt kaptam, amit ott helyben el is fogyasztottunk a Judy-tól kapott pezsgővel együtt! Judy még meglepett egy könyvvel, és egy gyönyörű ázsiai esernyővel, amit ha a házunk bejárati ajtaja fölé helyezek - azt mondják - megvéd a betörőktől.
Krisztián és Zizi is ott volt, akiktől finom, saját készítésű zserbót kaptam.
Koncert után beszélgettünk még egy kicsit, majd hazafelé vettük az irányt, mert a csajok közül többen még iskolás porontyok, és ma reggel iskolába kellett menniük /hi-hi-hi/.
Beugrottunk a Bakery stúdióba is, ahol Sidi és Stofi - szokásukhoz híven - az erősítőiket próbálgatták hajnal 1-ig...


 
 Koncert [2004-04-24]

Ma a Világ – Nyelv vetélkedő díjkiosztó gáláját követően léptünk fel a díjazott fiatalok előtt! Délre mentünk zenekari beállásra (ez minden koncert előtt elengedhetetlen), majd megebédeltünk az egyik kedvenc vendéglőnkben. Aztán Picure-hoz is felugrottunk egy kicsit, előkészültünk a koncertre "külsőleg", majd rohantunk vissza a helyszínre. 4 óra körül kezdtünk, ami egy kicsit korainak tűnt az önfeledt bulizáshoz, de azért meg tudtuk mozgatni a jelen lévő fiatalokat. Képzeljétek, a koncit a HIK (Hallgatói Információs Központ) honlapján élőben közvetítették! Sajna nem tudtam előre, így szólni sem tudtam nektek, kedves venusnet.hu látogatók! A felvételt és a netes közvetítést nagy meglepetésemre egy volt főiskolás évfolyamtársam készítette, akivel diplomaosztó óta nem találkoztam. Azt ígérte, hogy megkapom majd a koncertet mpeg-ben, és akkor megmutatom nektek is :)
A fellépés után nagy izgalommal indultunk megnézni a klipünk elővágott verzióját. Szerintünk nagyon-nagyon mókás lesz!

(A fotót Tóth Matyi készítette.)


 
 Média, énektanár [2004-04-22]

A tegnapi napot arra szántam, hogy összegyűjtsem és kiválogassam a klipforgatásunkon készült fotókat. Mindenhova juttatunk majd belőlük, hogy a kíváncsi szemek is jól láthassák, hogyan zajlik egy forgatás. (Hamarosan ide, a galériába is felteszek fotókat, reményeim szerint még ma.)
Délután a szokásos énekórámon vettem részt. Egy kicsit korábban mentem az órára, hogy előtte tudjunk a tanárnőmmel dumcsizni egy kicsit. Ő is nagyon szeret olvasni, és vittem neki egy jó kis könyvet, amit muszáj volt kielemeznünk.

Este próbálni megyünk, mert már nyakunkon a szombati koncert!


 
 Klipforgatás 2 [2004-04-20]

Ma a "Kezdjük újra!" c. klipünk szabadtéri jeleneteit vettük fel valahol Felsőpakony magasságában, egy gyönyörű erdei úton. Kora délután érkeztünk a helyszínre, ahol a stáb már javában szerelgette a kamerákat, állványokat. Kaptam egy gyönyörű sminket, aztán rögtön bele is vágtunk a forgatásba. A jelenetben a kedvenc kisautómmal, egy Fiat500-assal haladok az úton, amikor hirtelen meglátok valamit az erdőben. Hogy mi az a valami? Maradjon titok a klip debütálásáig...majd meglátjátok a VIVA-ban.

A fotón Én és a Kisautó, mellettünk Mike, a klip rendezője.


 
 Klipforgatás 1. [2004-04-19]

Túl vagyunk az első forgatási napon. A felvételek nagyon jól sikerültek, már csak a számítógépes utómunka maradt hátra. A klipről egyelőre nem árulok el semmit, csak annyit, hogy nagyon színes, és vidám lesz. Egy belső stúdióban készítettük el a filmkockák java részét egy speciális díszlet előtt, de lesznek szabadtéri jelenetek is, ezeket kedden vesszük majd fel. Remélem, jó idő lesz!

A forgatás befejeztével furcsa módon mindenki eltűnt egy kis időre. Gyanús volt, hogy a rendező egy kamerát ragadott magához, mintha valamit még rögzíteni szeretne. Aztán egyszer csak előkerült mindenki egy hatalmas tortával, meg ajándékokkal a hóna alatt! Képzelhetitek, mennyire meglepődtem! Nagyon jól esett, hogy gondoltak rám a Venus fiúk, meg Annácska. Eljött a forgatásra két nagyon kedves Venus rajongó, Krisz és Zizi, akik szintén megleptek egy tortával! Mondanom sem kell, hogy a forgatás után volt nagy eszem-iszom, dínom-dánom!

Hazafelé még benéztünk a Bakery Stúdióba, mert a Zanzibar nagylemez felvételek utolsó símításai folytak. Hajnal háromkor keveredtünk ágyba...


 
 Próba, klipforgatás [2004-04-18]

Tegnap nem történt semmi különös.
Este végre tudtunk próbálni. Mindenki ráért, és a próbahelyet sem foglalta el senki.
Most csak az jár a fejemben, hogy nehogy itthon felejtsek valamit, ugyanis indulunk klipforgatásra!!!

Képzeljétek, pont ma van a szüli- és névnapom (sajnos egy napra esik, így csak 1x van ünnepem az évben), és már nagyon sok üdvözletet kaptam e-mailben, sms-ben! Alig győzök válaszolni rájuk...
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!

A fotó elég művészire sikerült: figyeljétek meg a basszusgitár hangolókulcsában tükröződő Picure fejét!


 
 Próba [2004-04-16]

Ma egész nap a klipforgatáshoz szükséges cuccokat hajtottuk fel: hangszereket, ruhákat. Este próbálni szerettünk volna, de sajna nem tudtunk, mert miután kimentünk a próbahelyre kiderült, hogy a Back II Black zenekar ugyanezt tervezte be mára, és elfoglalták a termet. Bebétől megtudtuk, hogy a Sztárbox után Kozsónak 'sajnos' megrepedt egy pár bordája. Ezúton kívánunk jobbulást neki!

A csatolt fotón a Back II Black zenekar éppen próbához készülődik.


 
 Zanzi klipforgatás, Fonogram díjátadó [2004-04-16]

A tegnapi napon a Zanzibar klipforgatására néztünk el Stofival. Nagyon izgi lesz, annyit mondhatok!!!

Este ismét egy díjátadón vettünk részt. A hazai könnyűzenei élet legjelentősebb díjátadóján az Arany Zsiráfot felváltó Fonogram - Magyar Zenei Díjat vehették át az arra érdemesnek tartott zenekarok, zenészek, énekesek.
A díjak átadása után állófogadás várta az egybegyűlteket sok fincsi kajával, édességgel.

Hazafelé egy benzinkúton összefutottunk Groovehouse Judy-val, aki azt nehezményezte, hogy a kialakított kategóriákon belüli jelöltek nem mindig odavalóak voltak. Konkrétan azt nem értette, mi a fenét kerestek az Animával egy kategóriában. Meg kell, hogy mondjam, mi sem nagyon értettünk egy-két dolgot, de ezt most hagyjuk...

Hazafelé még visszanéztünk a Zanzi klipforgatásra, de már éppen végeztek a felvételekkel, így a fiúkkal együtt mentünk tovább a Bakery stúdióba, ahol lemez keverés és masterelés folyt.

Hajnal 1-kor keveredtünk ágyba.


 
 Bravo Otto díjátadó gála [2004-04-15]

Ma egész nap csörgött a telefon: riporterek faggattak a Naplómmal kapcsolatban, koncertek szerveződtek, videoklip forgatási egyeztetések zajlottak (hétvégén klipforgatás!!! :)

Este Bravo Otto díjátadó partira voltunk hivatalosak. A szervezés remek volt, a díjátadó minden eddigit felülmúlt: majdnem két órán keresztül szórakoztatták a nagyérdeműt fellépő sztárok (még MegaSztárok is), zenekarok produkcióival. A díjátadási ceremónia így nem volt olyan száraz és uncsi. A parti állófogadással zárult, amin én nem vettem részt, mert anyukám, és az ő finom húslevese várt itthon...teli pocakkal kívánok mindenkinek jó éjszakát!

A mellékelt fotót a díjátadón készítettem a Zanzibar zenekarról, akik 2. helyezést értek el a kategóriájukban.

2004.04.14. 23:56


 
 Első bejegyzés... [2004-04-13]

Ez a hét nagyon húzós lesz...de ne szaladjunk ennyire előre.
Ma, azaz kedden a szokásos énekórámon vettem részt: egy teljes óra skálázás a helyes hangképzés érdekében. A tanárnőm az óra végén a kezembe nyomott egy cetlit, melyen három dalunk címe szerepelt:
1. Kezdjük újra!
2. Mire jó?
3. Lógatom a lábamat.
Az egyik tanítványa küldte nekem ezt a listát. Szeretné elkérni a dalok zenei alapját tőlem, hogy tudjon rá otthon énekelni. Teljesen meghatódtam! A mi dalainkat szeretné valaki énekelni!!!
Ez a pici dolog képes volt az egész napomat bearanyozni, még az esti aerobik edzés szenvedéseit is ellensúlyozta némiképp.
Most mindenem fáj! A szépségért - mondják - meg kell szenvedni! :(


 
 Kedves Naplóm! [2004-04-11]

Ma 2004. április 12-e, Húsvét hétfő van.
Elhatároztam, hogy Napló írásába kezdek.
Egy olyan Naplót, webfüzetet vezetek - ha időm engedi - minden nap, amit mindenki elolvashat. És hogy miről fogog írni? Elsősorban a zenekarunkkal kapcsolatos mindennapi történésekről, munkáról (ha lehet így nevezni egy olyan elfoglaltságot, ami az ember legkedvesebb időtöltése is egyben), a kulisszák mögötti dolgokról, és magánéletünk azon pillanatairól, melyek a zenekari léttel vannak szoros kölcsönhatásban. Az írások többségéhez képeket is fogok csatolni, így a napló még érdekesebb, színesebb lesz, mint egy hagyományos.
Remélem, hogy rengeteg, számotokra érdekes és szórakoztató dolgot tudtok majd meg tőlem, rólunk!
Ha bármi észrevételed, kérdésed van az itt olvasottakkal kapcsolatban, írj nekem levelet az andi@venusnet.hu címre.