2005. 02. 17. Budapest, Aréna

Beszámolómat azzal kezdem, hogy sajnálhatja, aki nem jött el Anastacia koncertjére! Hatalmas buli volt! És aki időben beszerezte a legolcsóbbnak bizonyuló állójegyét, az 8000 Ft-ért egy felejthetetlen élménnyel lehet most gazdagabb.
Csütörtökön délután összeszedtem a hugomat és a nővéremet, akik csak a koncert kedvéért jöttek fel Kiskunhalasról Budapestre. Hugom lógott a suliból, nővérem pedig átadta a gyerekeit a nagyiknak. A tesóimat karácsonyra leptem meg egy-egy Anastacia koncertjeggyel, ami az ajándékaik közül a legkedvesebnek bizonyult. Időben szerettünk volna odaérni az Arénába, hogy jó helyről vehessük szemügyre egyik kedvenc énekesőnket, de sajna a pesti dugó közbeszólt, így a színpadtól eléggé távol tudtunk csak megállni ahhoz, hogy élő szemmel is lássuk ezt a picike csajszit. Örömmel vettük tehát, hogy 3 nagy kivetítő is működött a koncert alatt, kettő a színpad két oldalán, egy pedig a színpadon. Pontban fél 9-kor felcsendült a nem túl agyonfilózott, Anastacia című album kezdő track-jének zseniális gitár riffje, ami miatt első belehallgatás után megvettem a cd-t. Az Aréna ekkorra dugig telt.
 
A várakozásommal ellentétben az előadás nem egy lemezbemutató koncert volt, Anastacia nemcsak az új lemez dalai közül válogatott, hanem a régi slágerek, és egyéb album track-ek is elhangoztak. Azonban a koncert korántsem volt nevezhető egy szimpla "nyomjuk le a jól betanult dalokat, koreográfiát, majd álljunk tovább, ezt is letudtuk" szájízű előadásnak, a buli "személyreszabott" volt. Bizonyítja ezt az a kisfilm, amit Anastacia stábja az Aréna folyosóin forgatott a koncert előtt, olyan bátor magyar rajongókból verbuvált szereplőkkel, akikből kettő aztán a színpadon, élőben is megmutathatta az egész Arénának az énektudását. A két magyar szerencsés csajszi zenekari kísérettel énekelhetett el egy-egy refrént Anastacia egyik dalából. Dícséret jár nekik a hangjukért, és megrovás a kissé hiányos angol tudásukért :(
Anastacia nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa a zenekarát, és a közreműködő háttérénekeseket és táncosokat, akikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni! A három vokalista - természetesen négerek - olyat énekeltek, hogy az egész testemen felállt a szőr! A zene természetesen élőben szólalt meg, dícséretesen jó, majdhogynem nagylemez szinten, magyar hangosítókkal. Egy negatívumot tudok megemlíteni megszólalás terén, az a hangerő. Szerettem volna, ha a zene leviszi a hajamat, de mint utólag kiderült, az európai szabvány szerinti megengedett hangerő egy kicsit kevéske az én süket füleimnek. Anastacia hibátlanul énekelt, és miután a vokalisták előadtak egy-egy szóló dalocskát, feladva a leckét a fekete hangú fehér énekesnőnek, egy vicces megjegyzés után, miszerint nem is tudja, hogyan lehetne felülmúlni a kiváló háttérénekeseket olyat énekelt, hogy majdnem sírva fakadtam! Iszonyatosan nagy hang van ebben a pici, alig 160 cm magas énekesnőben! Az egész Aréna belerezgett!  
Aztán a következő pillanatban megfordult velünka világ. Míg szájtátva figyeltük, ahogy az egyik táncos a magasba emelve egy csöppet sem veszélytelen mutatványt ad elő a színpadon, Anastacia az Aréna közepén felállított pici színpadra somfordált a tudtunk nélkül. A színpadi látvány viszont annyira magával ragadott bennünket, hogy ránk kellett szólnia Anastacianak, hogy "Hahó, itt vagyok, forduljatok meg!" Hátat fordítottunk tehát a nagyszínpadnak, és hatalmas lendülettel megiramodtunk a kisszínpad felé, ahol az énekesnő két gitárosával adott elő egy pár dalt. Extázisban figyeltük, ahogy a hatalmas Aréna közepén ez a pici lány milyen hatalmasat énekel!

Elő is kaptam a T-mobile jóvoltából kapott telcsimet, és készítettem egy pár felvételt. Íme az egyik: Heavy On My Heart (964 kB wmv)
Anastacia elég sokat beszélt a közönséghez, talán ettől is volt olyan bensőséges és közvetlen az egész este. Elmondta, hogy mennyire el van ragadtatva Budapesttől! A hotel szobájának ablakán kinézve olyan látvány tárult elé, amitől teljesen elolvadt. Azt sem tudta, hova kapja a fejét! Beszélt a betegségéről, és hogy hogyan tudta feldolgozni ezt a hatalmas traumát. Szó volt továbbá egyéb karitatív tevékenységéről is, aminek megrázó képsorokkal adott még nagyobb hangsúlyt.
"Még, még, még!!!" - gondoltam magamban, de sajnos ez a koncert is véget ért. Az álló közönség visszatapssal, az ülő közönség lábdübörgéssel próbálta a zenekart meggyőzni arról, hogy még nincs itt az ideje a búcsúnak. Kaptunk is még két dalt, meg papírdarabka záport a fejünkre, ekkor kaptam elő ismét a tecsimet, és készítettem egy hosszabb felvételt: I'm Outta Love (7,1 MB wmv)
Végül megtörtént az a nem várt utolsó dob-break és beütés, és a lámpák feloltódtak.
Anastacia - ahogy én tudom - egy MegaSztár-szerű műsorban tűnt fel először, ott kapták fel rá a fejüket híres producerek és zenészek, onnan indult a karrierje. Hazafelé azon gondolkodtam, vajon Magyarország ki tud-e nevelni egy olyan MegaSztárt, aki akár világhírűvé is válhatna, és egy kicsit felhívhatná a figyelmet kis hazánkra. A kérdésemet nem nagyon tudtam pozitívan megválaszolni magamnak. Vannak tehetséges emberek, kiváló hangok, jó zenészek, szakemberek és menedzserek (mint amilyen Stofi :) de ezek valahogy soha nem tudnak úgy együttműködni, hogy valami igazán nagyot le tudjanak tenni az asztalra. Az egyéni érdekek mindig előbbrevalóak, mint a közös célok. Vajon miért?

Kámán Andrea beszámolóját olvashattátok :P
2005. február 18., Venusnet